g4smallMegtetszett az LG G4 okostelefon a sajtótájékoztatón. Tudják, ez az a bőröshátú, de engem nem a bőr vonzott. Hanem valahogy jól jön össze benne a méret, a kialakítás, az LG „szívességei”. Mondjuk, az árával és a képpontszámával nem vagyok kibékülve: mind a kettő túlságosan magas… Ezért (is) örültem, hogy a Magyar Telekom jóvoltából egy hónapig használhattam.







Van egy olyanja, hogy azon az 5,5 hüvelykes, 2560×1440-es, egészen enyhén ívelt képernyőn két alkalmazás futhat egyszerre. Nekem ez azt jelenti, hogy az LG záros határidőn belül kijön egy vr- (virtuálisvalóság-) sisakkal: egy olyan cuccal, amelybe EZT a telefont belerakjuk, és elindítjuk a vr-alkalmazást. Egy játékot, valamely létező turistacélpont vagy luxuslakás virtuális másának bejárását, ilyesmit. Legutóbb a Samsung Note 4 tudott két alkalmazást futtatni egyszerre az egy képernyőjén – lám, meg is jelent a Samsung Gear VR.

 

Nade a G4. Itt van ni. (© gamesap.az)

 

Körülbelül tízszer annyi kép van a weben a hátuljáról, mint az elejéről. Ugyanis egészen meglepően kevéssé jellegzetes elölről… Annyira kicsit ívelt, hogy alig látszik. Talán csak annyi tűnhet föl, hogy milyen keskeny a pereme az lcd-nek – oldalt. Dehát ilyet láttunk már. Itt jegyzem meg, hogy a nem bőrös hátlap egyáltalán nem tetszik, a „gyémánt” mintázat nekem eléggé közel van a gagyihatárhoz, és az is annyira enyhe, hogy nem is tapintható (vagy vastag a bőr az ujjhegyeimen).

(Update 20150730: a „teszt” vége után fogalmazódott meg bennem, hogy milyen sok helyzetben kényelmes és természetes, hogy a G4 (meg a Flex, a Flex2) hátulja széltében-hosszában gömbölyű. Kényelmes a kézben, nem nyomja ki a zsebet, nem feszül a táskában stb. stb.)

 

A hátulján ott vannak (a G2 óta!) az LG gombjai, és milyen jó, hogy ott vannak! Ez egy pillanat alatt bejött (nekem is). Aztán ott van persze a kamera, amelyről (és a szoftveréről) lesz még szó, na meg persze a bőr, amelyen NINCS LG logó – talán ezért (is) kerül annyival többe.

 

A másik olyan LG-ség, amelyet naponta százszor átél a használó, az a „kipp-kopp” ébresztés. Mármint, hogy kétszer rátappintunk a képernyőre, hogy feléledjen a telefon. Ehhez is egy óra alatt hozzászoktam. Legalább két nap kell, míg leszokom róla, miután visszaadtam a tesztkészüléket – mert a saját telefonomon nincs ilyen, és a letölthető „knoc-knock” appok meg buták, mint a föld.

 

A teszt

Itt van a specifikáció: LG G4 @ GSMArena. De ez nem nagyon „kocka” teszt, a kedvenc Linpackomat sem töltöttem le rá. A teljesítményről: sokatmondó az a tény, hogy 8 mag és 1,8 GHz kellett ahhoz, hogy a böngészés, meg az egyéb, mindennapos normál online tevékenységek olyan zökkenőmentesek legyenek – mint tíz évvel ezelőtt egy pc-n. Az LG G4 (és a hasonlóan felfegyverzett mai okostelefonok) válaszkészsége már megfelelő. Nem várnak, nem tétováznak, dolgoznak. Ez nem volt mindig így okostelefonéknál. (De aztán letöltöttem a Mobile Linpackot. 87 MFLOPS-ot mért a G4-en, 44-et az én saját Nexus 4-emen. A tíz éves IBM ThinkPad Z60m laptopomon egy másik Linpack 1500 MLOPS-ot mért, a négyéves, i5-ös asztali gépemen meg 35000 (harmincötezer) MFLOPS-ot. Szóval, tudni kell, hogy a mai legerősebb okostelefonok égbe magasztalt teljesítménye sok századrésze a haldokló pc-ének.)


Mint telefon: Android 5.1, sapienti sat (aki ért hozzá, tudja mit jelent). Jó tárcsázó, jó címlista. Zajvágós mikrofon, megfelelő eseménykezelés (nem fagy le például, ha egy beszédkapcsolat felépülése közben jön egy sms…)


Mint multimédia eszköz: azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a full hd-nél több pixel csak fárasztja a processzort (fölöslegesen fűti a légkört…) 5,5 hüvelyken az 1280×720 elegendő BÁRMIRE, az apró betűs olvasást és a borostarészletes (vagy legyen: egyes hajszálak is látszanak a szőke huncutkákban…) filmvetítést beleértve. Szóval a G4 megjelenítője kifogástalan – ha rásüt a nap, akkor pont semmit nem látni rajta, verőfényben a szelfi nem könnyű feladat, mert nem látja a zember, mennyi lesz a képen a zarcából. (Apropó: 8 Mpx-es a front kamera – mint tavalyi szelfibajnok Huawei Ascend P7-é.)


bokehdemoMint fényképező: ez itt a lényeg. 16 Mpx-es f1,8-as a hátsó kamera, optikai (!!) képstabilizátorral és lézer segédfényes autófókusszal (a lézeré a másik luk a fényképező mellett a hátán). Ehhez az LG teljes kézi állítást (is) nyújtó kameraappot ad – raw felvétellel. (Nyilván választható, a raw file 19 MB…) Két dolog hiányzik belőle, a fehér papíros felhasználói fehéregyensúly-állítás, és az, hogy 16Mpx-esnél kisebb fájlméretet is választhassak, csak a képarányt választhatom ki 16:9, 4:3 illetve 1:1 közül. Na jó, ebből a kamerából voltaképpen leginkább a 6-szoros optikai zoom hiányzik… (A fájlméret-választáshoz le kellett töltenem egy másik kamera-appot – például a Camera FV-5-öt, az egyébként évek óta támogat minden kézi állítást, amit a kamera és a készülék megenged.)

Az f1,8 fényerő és a lézeres autofókusz azt jelenti, hogy tényleg meg lehet különböztetni a témát akár az elő- akár a háttértől. 1 mp-en belül beáll, és pontos! A téma mögötti és előtti részek meg elmosottak, ahogy kell. VAN bokeh kérem, ahogy a fenti kép is mitatja, ezt nagyon kevés okostelefon-fényképező tudja – most eggyel több.


Mint számítógép: itt és most elárulok egy titkot. Egy kellően magas teljesítményű androidos okostelefon nem más, mint egy zseb-Chromebook. Mi az a Chromebook? Hát, egy olyan laptop, amelyik a Google Chrome OS operációs rendszerét futtatja. Itt most néhány geek a fejéhez kap: a Chromebook egy olyan okostelefon, amelynek nagy, 12-15 hüvelykes a képernyője, és lenyitható a billentyűzete… Szóval, a Google szolgáltatásokkal – Gmail, Docs, Sheets, Keep, Calendar stb. stb. stb – annál jobban elvan az ember, minél nagyobb a képernyő. Az 5,5-6 hüvelykes okostelefonoknak a képernyős billentyűzete a leggyengébb, de mindegyik kiválóan működik bluetooth-os külső klaviatúrákkal, ha az alany hajlandó azok előszedésével, párosításával, elemeivel bajlódni. (Lehet kapni teljes magyar billentyűzetest, hosszú í-vel, csak keresni kell egy kicsit.)

Összefoglalás: nem tudok mást mondani, mint minden eddigi tesztelő. Az LG G4 a világ három legjobb okostelefonjának egyike, ennek ellenére kicsit drágább, mint amennyit az ember gondolkodás nélkül kiad azért, hogy a világ egyik legjobb kütyüjét élvezhesse. Mert élvezni fogja, mert gyors, különleges, kényelmes, és baromi jól fényképez.


LG G4 okostelefon

Értékelés:

4,4

Használható?

Nagyon.

(5/5)

Jó?

Nagyon.

(5/5)

Szép?

Igen.

(4/5)

Megéri?

Hát…

(3/5)

Kell?

Nagyon.

(5/5)

 

Van egy ilyen marketingszempont, hogy az első találkozás a termékkel. Amikor egy fmcg megközelíti a Gartner-görbe platóját, akkor a kreatívok elkezdenek foglalkozni azzal, hogy milyen a felhasználó első élménye. (Ez az időszak olyan 5-6 évvel ezelőtt volt az okostelefonoknál). Az én élményemet jellemezze ez a kép:

 

Két dolognak örültem alapvetően a gyári fülessel kapcsolatban: könyökcsatlakozós a 3,5 mm-es jack (nemlétező olvasóim ismerik a könyökcsatlakozó- fixációmat), és adnak hozzá plusz gumidugókat.

További vizuális erogén zónák:

a fehér doboznak piros a belsejében minden;

a fülesnek textiles és piros a kábele;

adnak a G4-hez  egy Tone Infinim sztereó bluetooth fülest is.

(Nyakadba teszed, kihúzod belőle a dugókat, mint a porszívókábelt, rugósan visszaszívja, stb.) Annyira organikus a formája, hogy sehova nem lehet letenni, csak a nyakadban vagy a dobozában van jól… Minden egyéb szempontból kifogástalan.)


Ezek viszont nem annyira jöttek be:

• a levehető hátlap bizony elég vékony, egyébként a bőrös is;

• a haszn.ut. nélkül nem nagyon könnyű kitalálni, hova is megy bele a microSD kártya;

• az oldaléleken is volt védőfólia, csak az tűnt föl, hogy kis leffentyűk lógtak le a telefonról a sarkoknál;

• árulkodó, hogy a kétszer domború (egyébként nagyon jó fogású) hátlap közepére is raktak védőfóliát: itt fog kikopni a műanyag.

 

Szóval, összeszoktunk. Annak ellenére, hogy amikor a T-s sim-kártyát beletettem, a telefon kb. félóráig guru-meditált. Hozzáférhetetlen volt, miközben szemmel láthatólag élénk tevékenységet folytatott: villogtak a wifi-ikonocskán a forgalomjelző nyilacskák. Mint később kiderült, felrakott vagy húsz appot, ezek közül tíz amolyan magenta bloatware, a másik tíz meg „értéknövelő” alkalmazás, mindezek közül egyetlenegyet vettem használatba: a SwiftKey billentyűzetet. (A saját telefonomra is megvettem 700 Ft-ért még régebben.) Mivel az 5.1-es Androidban a kezdőképernyőn lehetnek mappák, ezért a magentákat beleraktam egybe, hogy csak egy ikonhelyet foglaljanak…

 

Voltaképpen egy fekete bőrös G4-et szeretnék. Mert az pont olyan, mint egy „igazi” fényképezőgép... Az is biztos eltart nálam 4 évig, ameddig a mostani Nexus 4 fog (kiváló egészségnek örvend, jövőre lesz négyéves). Akkorra a G4 sem fog 200 ezerbe kerülni, talán megengedhetem majd magamnak. Tehát kb. 2020-ban, 68 éves koromban fogok új okostelefont venni – ha megérem.

 

Egy bajom van (lesz…) vele: nem tudom hova tenni, ha nincs nálam táska.

Minden nagy okostelefonnal ez a  baj: a férfiembernél nyáron nincs jó helye: zsebre nem vághatja, mert egyrészt kényelmetlen, másrészt eltörik, ha leül; kézben nem tarthatja, mint a nők, mert egy keze foglalt, és különben is ciki. Kistáska? Van, akinek az is ciki, én egyébként így hordok nagy telefont, mert már nem nagyon érdekel, hogy nézek ki.

 

 

 

 

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0
szabályok és használati feltételek.
  • Nincsenek hozzászólások