Digidolgok

Amióta közszolgáltatás (tömegtermék) az elektromos energia, azóta utálják a tartozék- és készülékgyártók a könyökcsatlakozót. Valószínűleg azért, mert a használóknak csak olyanra lenne szükségük, viszont választéknak kell lenni,  tehát mindenféle van, kivéve olyan, amilyen kell.
A problémakör az ultrabookok tápegységeivel kapcsolatban került (megint) a látóterembe, és annyira feldühített, hogy inkább leírtam itt, minthogy a bűnös gyártók szerencsétlen képviselőinek orra alá dörgöljem.
A jobboldali kép szimbolikus, minden lehetséges csatlakozó és nagyon sok kábelkivezetés használhatóságát és helyigényét javítaná, ha nem a kábel meghosszabbításában lenne.

Az "utálják", az azt jelenti, hogy a műfaj létezik, de nem propagálják, nem az az alapértelmezés, úgy kell kutatni utána, és persze többe is kerül – holott a gyártása nem kerül többe, és anyag sincs benne több, mint az egyenes csatlakozóban. (Vannak esetek, amikor valódi műszaki okok miatt hátrányos a könyökcsatlakozó: tévék és egyéb, sokmegahertzes antennák kábeleinél. A kanyarnak van hullámellenállása, visszaverődése stb. De ha elég erős a jel - kábeltévénél elég erős, akkor uccu. Csak nézzük meg hol találunk és mennyiért derékszögű F-csatlakozót.)

El sem tudom képzelni, mekkora IBM-szabadalom, hogy a ThinkPad laptopok tápegységéből nem egyenesen, hanem kanyarban jön ki a kábel. Miután már eltelt 15 év az első ilyen tápegység piacra kerülése óta, a védelem lejárt, BÁRKI megtehetné ugyanezt.
Miért is?
Bármelyik laptop-szervizes elmondhatja, hogy két hibával találkozik a leggyakrabban: letörik a gépen belül a tápcsatlakozó, jó esetben az alaplapról, passz. Térdre imához. Vagy eltörik a tápegység alacsony feszültségű kábele – tőben. Ez a jobbik eset, csere, 15 - 30 ezer forint.
Mennyi egy ultrabook? 170 - 600 ezer forint. Ennek a drágakőnek az absolute top technology tápegységéből ugyanúgy egyenesen jön ki a kábel, mint a legutolsó távol-keleti gagyiéből. Kevés kivétel van, nyilván a Lenovo ThinkPad, és még egy-kettő a nevesek, egy kettő a kisebbek közül, ahol valakinek eszébe jutott.

((update 2014))

Ezzel kapcsolatos világbotrány, hogy a HDMI-kábelek dugó 5-6cm hosszúak, a kábelek maguk félkilósak, és ennek a súlynak kb. a fele lóg azon a piszlicsári, 1,2 cm-es csatlakozónak a végén. Magyarul 4-5 kilós erővel törik kifelé a tévé hátuljából a HDMI foglalatot. Ahelyett, hogy könyökcsatlakozósak lennének. Megoldás persze könyökcsatalakozó nélkül is lenne: a tévégyártó rakhatná úgy a foglalatot, hogy ne merőlegesen a fal felé álljon ki a kábel. (Van ilyen is, de a HDMI1 és 2 jellemzően ilyen…) Ehelyett inkább smartosítja tévét: a harmatgyenge és-vagy a full hd rendereléssel leterhelt processzort valami gagyi böngészővel is fárasztja.

((update 2015))

Van remény: egyre gyakoribbak a könyökcsatalakozók. Egy friss példa az LG G4 okostelefon gyári fülhallgatójának jackdugója könyökös.