Digidolgok

Amíg nem volt elektromosság, mechanikai úton továbbították az energiát. Évszázadokig: az 1500-as évektől kezdve. Pontosabban: az ide-oda (alternáló) mozgást továbbították jellemzően egy vízi malomtól a felhasználás helyéig. Összekapcsolt, lengő gerendarendszer vitte el a mozgást a völgyben levő folyótól mondjuk a hegyoldalban levő fűrésztelepig. Vagy a bányáig, ahonnan a vizet és-vagy a kitermelt anyagot és-vagy a bányászokat szállította le-föl. A leghosszabb gerendamű 4 (négy!) kilométeres volt, a XIX. században még létesítettek öntöttvas rudakból összeállított „gerendaművet”, 1965-ban szerelték le az utolsót. De turistalátványosságként néhány még ma is üzemel Angliában. (A bányászat egyik európai fellegvárában. A másik ugye Németország. A „gerendamű” a német „Stangenkunst” tükörfordítása…)

A technikai érzékkel rendelkezők innentől el tudják képzelni a dolgot. Csak nehéz elhinni, hogy az esetenként több száz átviteli elemből álló rendszernek még a végén is volt elég teljesítménye, és hogy mi odafigyelést igényelt az üzemeltetés, a karbantartás, a veszteségek (a súrlódás) alacsony szinten tartása. (Ezért lengenek, és nem csúszkálnak a gerendák. Ettől a lengések tengelyeit még kellett kenni.)

Ebből a cikkből kiderül, hogy a forgattyút néhány száz évvel Watt előtt kitalálták. Továbbá a közismert, billegős olajpumpát, amelyet egy villanymotor hajt, simánt tekinthetünk függőleges gerendaműnek.

Kevés történész foglalkozott a gerendaművekkel. Egyikük, Graham Hollister-Short szerint a gerendaművet bizonyos Vanoccio Biringuccio, olasz kohász (kovács...) találhatta fel 1510 körül, aki a vízkereket négy kovácsfújtató (kettős működésű!) meghajtására használta fel.

 A vázlat szerinti megoldás még nem átvitel, hanem elosztás, de az elve azonos a későbbi gerendaművekével (és ott van benne a forgattyú, Watt egyik szabadalma…) Az első „igazi” gerendaművet 1550-ben létesítették a németországi Érchegységben, a másodikat 1560-ban a Harz hegységben. 1590-ben létesítették az első gerendaművet Svédországban a Kopparberg-bányában. 1600-ra a megoldás megjelent Olaszországban, Angliában és Németalföldön (a mai Belgium területén). A XVII. századra a gerendaműveket széles körben alkalmazták az észak- és közép-európai bányáknál.

A kanyarokat himbákkal oldották meg.

Eredeti cikk: https://www.lowtechmagazine.com/2013/01/mechanical-transmission-of-power-stangenkunst.html

 Nem részletezem tovább. Függőleges gerendaművekkel odották meg a bányászok le- és felszállítását - a víztelenítés mellett. A gőzgépek megjelenése nem tüntette el a gerendaműveket: egy géppel több (sok) helyszínre el lehetett vinni az alternáló mozgást, még a 20. században is létesítettek ilyen gerendaművet.

A vasútnál alkalmazott acélsíneket (és -kerekeket) gerendaműveknél is alkalmazták.

(Innentől nem De Decker.) --------------

A forgó mozgás továbbítása, elosztása komplett gépészeti platformmá fejlődött, úgy hívták: transzmisszó. Egy fémmegmunkáló üzem úgy nézett ki, hogy a földszinten volt egy (több) nagy teljesítményű gőzgép, amely számos laposszíjhajtás tengelyét forgatta, és ezekről a tengelyekről szintén szíjhajtások forgatták a munkagépeket. Az alábbi kép egy gyapjúfonó gyár, de az elv azonos.

Hat végifutó tengelyt észlelek...

Nyilvánvaló, hogy az elektromos energiát egyszerűbb, olcsóbb és megbízhatóbb módon lehet elosztani. Ezért nincs a Tesla autóban kardántengely, az akkumulátortömbből vastag kábelek vezetnek az első és a hátsó motorhoz...