Digidolgok

Bensőséges kapcsolat fűz a CorelDRAW vektoros(*) rajzolóprogramhoz. Több mint 20 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az 1.2-es változattal, nem sokkal később amolyan „összegyűjtött élmények” jellegű könyvecskét írtam a 2.0 és 4.0 verziókhoz. Egy névtelen kommentelő valahol azt írta rólam, hogy ezekben a könyvekben nem az volt benne, amit  meg lehet csinálni a CorelDRAW-val, hanem az, amit nem.

Azóta is figyelemmel kísérem a program életútját – azon felül, hogy szinte naponta dolgozom vele. (A cég, amely a munkámat használja, megvette a szoftvert!)

A kapcsolat bensőségességéhez hozzátartozik, hogy nem zavartalan. Sokszor idegesítjük egymást, a dolgok nem mindig alakulnak szépen – de eltelt ez a két évtized, és még mindig együtt vagyunk. Egy jó ideje már cikket sem írtam a CorelDRAW-ról. Talán az volt a legutolsó, amikor az X6 megjelenéséről tudósítottam két évvel ezelőtt. És most itt van az X7-es.

 Talán lejött a bevezetőből, hogy a CorelDRAW egy abszolút klasszikus pc-s szoftver. A Zemberek alapvetően két dolgot akarnak csinálni a pc-vel: játszani és rajzolni. Utóbbira lenne való a CorelDRAW – ha úgy lehetne vele rajzolni, ahogy a Zemberek szeretnének. De nem lehet, és ez nem a szoftver, hanem a Zemberek hibája, mégsem erről szeretnék mesélni, hanem a CorelDRAW X7-ről.

Először is szögezzük le, hogy a végtagjaim ujjai elengedők annak megszámolásához, hány szoftver maradt fönn többé-kevésbé változatlan rendeltetéssel a 90-es évek elejétől mostanáig. (Gy.k.: nincs 20 ilyen.)

Másodszor meg azt szögezzük le, hogy a CorelDRAW tényleg „leszállította” a grafikai tervezést a tömegek közé, aminek lett is egy-két (sok) fontos, máig ható következménye. Lásd még alább.

Harmadszor is nem győzök méltatlankodni azon, miért kellett ez az X-őrületet átvenni az Adobe-től, aki átvette az Apple-től. Vajon mennyivel kevesebbet adtak volna el, ha simán 15-nek, 16-nak 17-nek nevezik az X-es verziókat?! (Magamban azon is szoktam bosszankodni, hogy miért része egy CorelDRAW-nak egy Corel PHOTO-PAINT?! Miért nem CorelDRAW-PHOTO, ha már kötőjel-fixációjuk van?! Vagy miért nem adják külön is – ahogy egyébként az Adobe teszi? Nem mellesleg egy későbbi könyvecskémben – „Képszerkesztés haladóknak" – méltattam a Photo-Paint számos és nagy érdemeit – más képszerkesztőkéi mellett. Azon is bosszankodom, hogy miért kell a betöltőkép átlátszósógával másolni az Adobe-t, ha az egész Corel – okkal és joggal, lásd a filozófikus részben – gyökeresen eltér tőle.)

Essünk túl az X7-ségeken

ismét egy verzió, különféle ráncfelvarrásokkal. Homologizálták a kezelőfelületet a Microsoft Office 2012-ével: ronda, vonalas lett. Csináltak különböző, előregyártott  munkaterület-konfigurációkat – amilyeneket az Adobe valamikor a CS2 környékén (kezdő, haladó, illusztrációs, kiadványtervező stb.), de azért megtartották a teljes testre szabhatást. Natív 64 bitesek lettek az fő alkalmazások (Azt hiszem az InDesign még mindig nem az, de kit érdekel a bitesség? Hogy több mint 10 éve 64 bitesek a pc-processzorok, de az op.rendszerek csak most kezdenek ilyenek lenn, de csak a baj van ezzel is?)

 Szabályozni lehet a színámenetek finomságát. Nemcsak színt, hanem átlátszóságot is meg lehet adni a színátmenetek színeihez.

Én viszont kaptam valamit, amire a kezdetek óta vágyom.
A 17. CorelDRAW-ban végre meg lehet adni, hogy a körvonal az objektum belsejében, külsején, vagy a kettő között középen haladjon.

 Ez utóbbi az alapértelmezés, mert mindmostanáig csak ilyen lehetett.

Miért ilyen fontos? Mert a CorelDRAW tette közismertté, hogy egy grafikus objektumnak az alakján kívül két fő része van: a kitöltése és a körvonala. Mind a kettő résznek számos tulajdonsága lehet, és a számos tulajdonság (szín, színátmenet, átlátszóság, vastagság, vastagságváltozás, mintázat stb.) még számosabbféle lehet, ami a grafikus objektumoknak a valósághoz közelálló sokféleséget kölcsönöz. (Phew.)

Tizenhét verziónak kellett eltelnie, hogy a körvonal egy abszolút alapvető viselkedése fölött az alkotó nyerjen valamekkora uralmat. (És most majd jön, hogy szabályozni is akarjuk: 100 vagy 256 fokozatban szeretnénk megadni, hogy mennyire legyen kint vagy bent… Egy új alap-featúra mindig kockázatos: ki tudja, mivé és hova fajulnak a dolgok?)

Bevallom, a PHOTO-PAINT X7-et még nem veséztem. Talán, mert nem igazán használom, tárgyfotókat szoktam alacsony minőségű nyomtatásra alkalmassá tenni, és ahhoz a GIMP is elég. (Igazándiból az IrfanView is, a 4.35 óta, amióta van hisztogram- és gradációs görbe- (PhotoShopban: Levels és Curves) -bedolgozója.) Itt az tűnt fel, hogy valami zónás effekterősség-szabályozo van benne: a blurt (elmosást) lehet sávosan növelni, hogy imitáljuk a „bokeh” hatást: a képrészletek elmosódásának növekedését a távolságtól függően.

(Update: 2014 szeptember) Időről-időre nekiugrom a PHOTO-PAINT-nek, ha már azt mondtam róla, hogy méltó a Photoshophoz, és megpróbálom használni. Van ugye az a képszerkesztési alapfeladat, hogy a képen a témát (a terméket) „körül kell rajzolni”: ki kell jelölni, majd kimásolni, vagy „felemelni” a háttérről, például, hogy egy másik képen már csak a téma legyen rajta. Erre lenne való a varázspálca kijelölés (Magic Wand), amely a háttér eltérő színű pixelei közül automatikusan kijelöli csak a témát. Csakhogy a háttér az esetek többégében nem tér el eléggé a témától, a varázspálca szorgosan egy csillió pixelt fölölegesen is kijelöl, úgyhogy sokszor az az egyszerűbb (és gyorsabb!), ha az ember a sokszög- vagy görberajzoló szolgáltatással tényleg kézzel körberajzolja a kívánt területet.
Nyilván a PHOTO-Paintben is van Magic Wand már vagy 15 éve, de most, az X7-esben van egy olyan, hogy „zsugorítsd a kijelölést" és meg lehet adni, hogy hány pixellel. Ez nem az, hogy átméretezem a kijelölést, hanem hogy a határvonal a terület belseje felé elmozdul 1- akármennyi képpontot. (Nyilván van kifelé is ugyanez.) Miért jó ez? Mert a Magic Wand által a soha nem éles témakontúr szélén otthagyott, átmeneti színű pixeleket így egy műveletben, automatikusan le lehet csapni, és nem a körülrajzoláskor kell egy pixellel a téma kontúrján belül haladni. A művelet egy óra helyett egy perces (persze, ha a MAgic Wand, legalább kompromisszummal, de használható egyáltalán).

És akkor  most jöjjön a filozófia

 (*) Először is, a nemlétező, de mégis  „Y” generációs (fiatal) olvasók kedvéért ismét elmesélem, hogy a vektoros rajzolóprogram nem úgy rajzol kört, hogy a pixelek négyzethálóján kitalálja, melyiket kell befeketíteni, melyiket nem, és a képfájlban ezeket a 0 és 1-es biteket tartalmazó bájtokat tárolja. Hanem úgy, hogy megmondjuk neki: „kör: itt és itt, ekkora” és ezt a néhány karaktert tárolja a rajzfájlban. (Majd a megjelenítéskor, az aktuális nagyításnak megfelelően foglalkozik a pixelekkel. A megjelenítés finomsága csak a megjelenítő eszköztől függ, nem a rajzfájltól. A „hairline" vonal, ha tízezerszeresre nagyítjuk, nem egy óriási, felhős, szürke szélű pacnivá változik, hanem egy bazi széles, de késéles szélű fekete sávvá.)

Másodszor a Corellel tényleg könnyen és szépen lehetett Windows alatt rajzolni akkor, amikor a pc még eléggé durva és primitív szerszám volt. Ettől tömegek kaptak rá a használatára – persze jórészt illegálisan. A Corel a Microsoft, az Adobe és az Autodesk után a legggyakrabban lopott program volt és most is az. (Mi az az Autodesk? Az AutoCAD nevű műszaki rajzoló (tervező??) szoftvert kiadója.) Ezért a Corel a BSA (Business Software Alliance) egyik fő tagja volt. (Legnagyobb meglepetésemre a Corel most nem tag… 2002-ben még az volt, legalábbis az akkori magyarországi képviselője a Codra Kft.)

Szerintem két fő oka volt annak, hogy az Adobe kreatív programok (Photoshop, Illustrator, InDesign stb.) megszülettek Windowsra. Az egyik persze, hogy a Windows terjedt, mint a métely. A másik pedig a CorelDRAW létezése és népszerűsége: világosan megmutatta, hogy jó nagy kereslet van fejlett kreatív programokra a Windows-világban is. Corel nélkül jó két évvel később lettek volna meg a windowsos Adobe-k.

Szóval a tömegek. Olyanok, akiknek a leghalványabbb gőze sem volt arról, hogy a kiadványtervezés egy évekig tanulandó szakma. Ma is az, de ma „UX design” a neve… (Lásd Google!) Bárki elő tudott állítani egy színes, (neki) jól kinéző darab papírt. Megteltek az utcák az ilyenekkel. A nyomdák heves hányigert kaptak attól, hogy a megrendelő beállított egy 610 megabájtos (egy teljes cd-nyi!) CorelDRAW-fájllal, hogy „csak” ki kell nyomtatni A4-ekre. Egyrészt a CorelDRAW PostScriptje nem volt a topon sokáig (most ott van?), másrészt abból a 610 MB-ból legfeljebb 20-ra volt szükség, a többi a megrendelő képzetlensége és hanyagsága miatt felesleges volt, harmadrészt az a 20 megabájt is undorítóan ronda, legalább öt szempontból dilettáns „„mű”” volt.

A jelenség ma is létezik. De ki figyel oda? A html megjelenítési hibái az évtizedek alatt stílusirányzattá váltak. Azokhoz képest az amatőr CorelDRAW-művek egyre kevésbé voltak rondák. A 90-es évek dilettánsai ma az Y generációs dilettánsok CorelDRAW-hülyeségein bosszankodnak – miután megtanulták a vizuális tervezésnek legalább az alapjait. Az igazi tervezők és tipográfusok egyrészt kihaltak, másrészt beletörődtek, és megtanulták a CorelDRAW kezelését, már csak azért is, mert a megrendelő az úr.

Viszont a CorelDRAW rossz híre fennmaradt. Ma is összevonja a szemöldökét a nyomdai szolgáltató képviselője, ha CDR-t lát: sok munkája lesz neki még azzal. Maga a CorelDRAW sem szeplőtelen, szét tudnak esni dokumentumok, el tudnak mozdulni objektumok két mentés és behívás között – nem beszélve a „tervező“ gaztetteiről.

A klónozás intimitásai

Hogy a nemlétező olvasók elhiggyék, mélyen ismerem a CorelDRAW-t, elmesélek egy érdekes viselkedést, amely fennmaradt az X7-ben is.

Címkeívet kell csinálni: egy A4-en van mondjuk 60 db címke, céglogóval, terméknévvel és sorszámmal. Az ember megcsinál egyet, és klónozza 59-szer. A klón olyan másolat, amely kapcsolatban marad az eredetivel, ha az változik, az összes klón is változik. Eddig jó. Ennek van előnye, például ha változtatni kell a címkén, akkor elég csak az eredetin végrehajtani, az összes többi magától megújul.

A sorszámozási feladatban ugye az eredeti az 1-es, és a klónokban átírom a sorszámokat – amitől azt várnám, hogy megszakad a kapcsolat az eredetivel és független, attól eltérő új szövegobjektum keletkezik.

De nem.

Végigsorszámoztam a teljes ívet, majd észrevettem, hogy a terméknév el van írva, bementem az eredeti címkébe és kijavítottam. Mire az okos CorelDRAW visszajavította az összes klónban az addigra már átirt sorszámokat is! (Újra végigmásolta az eredeti csoport összes tagját a klóncsoportokban…) Kezdhettem elölről a sorszámozást.

A hiba voltaképpen az, hogy a Súgó becsapja a használót: leírja, hogy a klónokat meg lehet változtatni, és ez milyen jó, hogy egyes részeik egyformák, mások meg eltérőek – de nem figyelmeztet, hogy ha az eredetit módosítjuk, akkor a klónok addigi módosításai bizony elvesznek.

(Tán az is kiderül a fentiekből, hogy jómagam is a dilettáns tömegbe tartoztam a Corel megjelenésekor. De az it-sajtóban eltöltött 24 év rajtam is hagyott nyomokat, leginkább a 90-es évek végén a kezembe került Robin Wiliams-könyv, a „Non Designers Design Book”.) (Ő nem AZ a Robin Williams, hanem egy hölgy.)