Digidolgok

Lehet, hogy az „Alapvetés” kategóriába kellett volna tenni ezt a bejegyzést. De majd az Olvasó eldönti.
Itt és most én (is) kifejtem, mi a különbség a nyílt és a zárt forráskódú szoftverek között, hogy az előbbi nem egy terjesztési mód, hanem üzleti modell.
Ezért a „nyíltság” messze nem azonos az amatőrséggel, az önkéntességgel, és pláne nem az ingyenességgel.

Szóval a nyílt forrás azt jelenti, hogy a szoftver forráskódját nyilvánosan elérhetővé kell tenni, és bárki bármit hozzá- vagy belefejleszthet, amíg egyrészt feltünteti a forrásban, hogy ki írta azt, másrészt világosan megkülönbözteti, hogy ő mit és mikor tett hozzá.

A forrásban. A működő szoftverben (általában) nem látni, hogy azt a részt ki csinálta.

((Forráskód: Valamely programozási nyelv szabályai szerinti, olvasható szövegfájlok halmaza. Például:
print "Helló, világ!"
ez egy Basic nyelvű forráskód-sor, amelynek hatására az aktuális olvasható kimeneten megjelenik a "Helló, világ!" karaktersorozat.
Annak külön történelme lehet, hogy miért ez a sorocska mintaprogram őspéldája.
Talán azért, mert nemrég elhunyt Dennis Ritchie a kb. 1970-ben megjelent „A C nyelvű programozás” című tankönyvébe ezt tette.))

A nyílt forrású szoftver abban a világban alakult ki, amelyben programozók írtak alkalmazásokat számítástechnikusoknak. Amikor a felhasználók értettek ahhoz, hogyan kell a forrásból a működő szoftvert elkészíteni.

Ez a világ réges-régen (olyan 30 éve) elmúlt. De a modell fennmaradt, alább kiderül, hogy miért. Most a nyílt forrású szoftver futtatható formája ingyenesen letölthető és használható, ennél fogva alaphelyzetben semmilyen támogatás nem jár hozzá, például kézikönyv vagy súgó sem.

A nyílt forrású modell lényege ugyanis, hogy a puszta szoftveren kívül mindenért fizetni kell – ebből élnek meg a programozók, a szakmai és üzleti menedzsereik stb.
A „puszta szoftveren kívül minden” kifejezés szoros szinonímája az „informatikai szolgáltatás”. Abból, hogy manapság a legtöbb számítógépes cég informatikai szolgáltatásból él, sejthető, hogy a nyílt forrású modell nem valami cserkésztábor, hanem a ma mindenhol jelenlevő digitális infrastruktúra és életstílus alapvető, nem nélkülözhető tulajdonsága.

Az internetböngészők (a Microsoft Internet Explorer kivételével) nyílt forrásúak. (Lehetne árnyalni: az Apple Safari nem nyílt, de a legfontosabb része az, a 0,5%-nál kisebb részesedésű Opera nem nyílt stb.)

Az internet- és adatbázisszerverek többsége nyílt forrású szoftvereket futtat.

A Google Android nyílt forrású.

Nos?

Ha egy cég zárt forrású szoftvereket használ, akkor annak gyártójától illetve forgalmazójától függ, amely jellemzően nála nagyobb, multinacionális cég és-vagy rendszerintegrátor. Mindenképpen egy nagy, megtalálható, számonkérhető gazdasági és jogi entitás.
Ha nyílt forrású szoftvereket használ, akkor attól az egy-két személytől függ, aki azokat telepítette, és (jó esetben folyamatosan) üzemelteti. Nyilván már egy 10-20 fős cégnél is az az 1-2 üzemeltető saját alkalmazottnak minősül – tehát az "üzletmenet-folytonosság" a cég saját felelőssége. Senkire nem tolhatja át a felelősséget probléma (kár) esetén.

Csak sejtem, hogy Magyarországon miért nem alakultak ki olyan vállalkozások, amelyek nagy szervezetek számára nyílt szoftverek támogatását nyújtják. (Mert egy magyar vállalkozó nem hajlandó havi 20 ezret fizetni egy külső szakembernek a havi 10 millió árbevétel termeléséhez nélkülözhetetlen Linux fájlszervere üzemeltetéséért. De egyébként máshol is hasonló a helyzet. Nagy informatikai tudatosság kell ehhez…) ((Update 20150409: a felhő alapú it terjedésével a helyzet változik. A poszt születésekor, 2013 elején, a „cloud” trend még nem volt annyira látható, mint most.))

 Ha egy nagyobb cég használ nyílt forrású szoftvereket, akkor azokat egy informatikai szolgáltató cég kezeli, felügyeli jól meghatározott követelemények és illő díjazás fejében a dolgozók kiképzésétől (lásd: súgó) a frissítéseken keresztül az egyedi igények szerinti ráfejlesztésekig. Ilyen informatikai szolgáltatásokból él az IBM, a HP, a Dell, a Novell, a Microsoft és számtalan viszonteladója és még sorolhatnám.

Ezek a nagy cégek főállású alkalmazottak tömegét foglalkoztatják a számukra fontos nyílt forrású szoftverek fejlesztésében. Ezek a főállású alkalmazottak jellemzően a „vezető fejlesztők”, akik a valóban önkéntes és valóban ingyenesen dolgozó fejlesztőkből álló „közösség” munkáját irányítják. Vannak problémáik, mert az önkéntes bedolgozók miatt a fejlesztések üteme és iránya nem jól tervezhető.