Digidolgok

Nyugodjék békében a Firefox!

Egyik nap azon kaptam magam, hogy megváltoztak a böngészőhasználati szokásaim. Nem tudom, mit árult volna el rólam, de ezelőtt hármat használtam rendszeresen: a Chrome-ot a Google-alkalmazásokhoz, az Explorert a Outlook Web Access levelezéshez és az Operát – szórakozásból. Most meg, a Win10 óta, az Operát (évek óta a Chrome böngésző motorja van benne), és az Edge-et.

Amikor kijött a hír, hogy az Operát fejlesztő norvég céget felvásárolta egy kínai (!) befektetőcsoport, akkor megijedtem, hogy hú, mi lesz most, de egyelőre (négy hónapja, 2016 szeptemberében) nincs semmi. Életbe lépett a VPN (IP-cím elrejtő) funkció, ami a Magyarországra nem gondoló videószolgáltatók használatához (és a „biztonságos" torrentezéshez) kell, és ami miatt végleg megszerettem az Operát: az új lap nézetben egy személyre szabható hírgyűjtő működik.

Az Edge-t meg kipróbáltam, amikor frissítettem a Win10-re, és megtetszett. (Már a bevezetőből lehetett sejteni, hogy nem vagyok egészen normális...) Minden egyéb intézkedés nélkül 64-bites, semmivel nem lassabb, mint az Opera, hát, azért van néhány kis hülyesége az oldalmegjelenítésben, és elég durván le kell beszélni a microsoftosságról (le kell rúgni az MSN-híreket az új lapról, és át kell állítani a keresést a Bingről a Google-re), de ezután egész rendes kis böngészővé válik, az Outlook Web Accesshez biztosan.

A ráeszmélésnek épp az a tárgya, hogy lassan három hónapja nem érzek semmi késztetést más böngésző használatára a fenti kettőn túl. A Google-alkalmazásokat az Opera is kifogástalanul futtatja, és bármilyen egyéb internetezésre meg jó az Edge is.

Talán inkább azt kellene megvilágítanom, hogy a Firefox miért kopott ki teljesen: nos, főleg a nem tanúsított(*) HTTPS- (titkosított) oldalakkal kapcsolatos viselkedése miatt: minimum négy kattintással enged be egy ritkán, vagy csak egyszer meglátogatott biztonságos oldalra. (A gyakoriakat nyilván berakom a fehér listára.)

Tudni kell, hogy a tanúsítás IP-címenként és évente minimum 50 dollárba kerül, és fizikai szerverenként lehet csak beállítani. Egy tárhely-szolgáltató jellemzően több (sok) száz IP-címet kezel, ezt kell 50-nel beszorozni ahhoz, hogy a tanúsítás költségét megkapjuk. Ez sok pénz, akinek nem életfontosságú, nem fog fizetni a tanúsításért, tehát az egészen átlagos webjáró polgár is naponta tíz-húsz alkalommal szalad bele ilyenbe, ami Firefoxban előfordulásonként négy plusz kattintást jelent. Edge-be, Operában, Chrome-ban egyet. És akkor nem beszéltünk a Flash- (videóklip- reklám- stb.) lejátszó frissítési kalamajkáról. (Durván kétnaponta kell friissíteni. Idegesítő, mert unalmas. LOL Jó, jó, a Flash egyre kevésbé népszerű, de évek fognak még eltelni, míg teljesen kihal.) Ez a Chrome-ban, Edge-ben és az Operában egyszerűen fel sem merül, mert a dolog beléjük van építve. (**)

Ennyit a Firefoxról.

(*) HTTPS (SSL) tanúsítás: bármely webszerver megkövetelhet titkosított kapcsolódást. Ennek a titkosításnak a rejtjelkulcsa lehet tanúsított, azaz egy, a szerver üzemeltetőjétől független, megbízható(nak tekintett) szervezet tanúsítja, hogy az a rejtjelkulcs valóban ahhoz az üzemeltetőhöz tartozik. Ezért a szolgáltatásért (a megbízhatóság tanúsításáért) díjat szed a tanúsító. Technikailag a tanúsítás a rejtjelkulcs része, ugyanolyan nehezen választható le a kulcsról, mint amilyen nehezen fejthető meg maga a titkosítás.
Ja, igen. A HTTPS (biztonságos) kapcsolat titkosított: a kapcsolat létrejöttekor a szerver és az ügyfél (böngészője) megegyezik egy kulcsban, amelyet annak a kapcsolatnak a fennállásáig és csak ők ketten használnak a cserélt adatok titkosítására.

(**) A Google egy adott pillanatban megunta, hogy a Chrome böngésző sérülékenysége egy Adobe-eredetű bedolgozótól függ. Megbeszélték tehát az Adobe-vel, hogy felügyelni fogják a Flash-lejátszó fejlesztését, cserébe pedig a funkciót egyéb térítés nélkül beépítik a Chrome-ba. Innen pedig az Opera megörökölte, amikor (2013-ban) a saját motorjukról áttértek a Google Chromiumjára. Az Operáról két dolgot kell tudni: innen származnak a mára minden böngészőben általánossá vált „fülek” és a gyakorta jelen levő egérmozdulatok; a PC-ken az Opera használati aránya 0,5 - 0,8 százalék, ezzel szemben a mobil- (okos-) telefonokon messze 20 százalék fölötti. A Microsoft és az Adobe viszonya egyébként is hagyományosan szoros, tehát a Flash-lejátszó az Edge böngészőbe is be van építve, sőt, alapértelmezésben engedélyezett is – ki lehet kapcsolni.
Legvégül pedig: a Firefoxot fejlesztő Mozilla Foundation költségvetésének oroszlánrészét a Google állja. Milyen emberek lehetnek a vezetői, és-vagy milyen viszonyban lehetnek a Google-lal, hogy nem veszik át a tőle a bombabiztos Flash-lejátszót?!