Digidolgok

Egész egyszerűen nem tudom magam visszatartani ettől a poszttól. Nem lesz politikailag korrekt.
„Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra?!” „Meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Catilina?” – kérdezte felháborodottan Cicero a szenátusban egy nyilvánvalóan készülődő, titkos  összeesküvést leplezve le.
Meddig tűrjük még a Facebook előre kitervelt, aljas nyereségvágyból elkövetett átveréseit, önkényeskedéseit és durva hibáit?

(Attól sem tudom visszatartani magamat, hogy a Cicero idézet kapcsán meg ne jegyezzem: Cicerót mindenki ismeri - és Catilinát? Tehát, ha az idézetet egy más témában aktualizáljuk, akkor nyitva az út halhatatlanság felé, ballibsik!)

Értetlenül állok a jelenség előtt. Számtalan példa volt és van arra, hogy egy induló webes szolgáltatás elkövet egy-két szarvashibát, vagy egyszerűen csak téved, vagy az infrastruktúrája köhög – mire a közönség úgy otthagyja,  mint «tetszőleges gusztustalan hasonlat».
Mit kap az az egy milliárd ember? Mit kap, amit addig nem kapott meg máshol, amíg a Facebook meg nem jelent? Volt (most is van) email, fórum, blog, fénykép- és videómegosztó.

Ha véletlenül egy újmédia-szakértő olvassa ezt, akkor biztos legyint: már megint egy 40 éven felüli. Igen (60 vagyok), de visszafordítom: miért hülye minden 35 éven aluli?! (Persze, persze, az elmúlt legalább 30 ezer évben a homo sapiens sapiens már öregedő felnőtt generációi hülyének tartották az őket éppen felváltó fiatalokat.) Miért nem érdekli őket, hogy a "gép" bármikor a legbensőbb titkaikra fényt derítő adatsort állíthat össze róluk?

Annak idején a Windows-jelenségről is lemaradtam – ez biztos az én hibám. Az 1991 - 93 közötti két évről beszélek. Amikor még értelmes volt arról cikkezni az it-lapocskákban, hogy kell-e egér a pc-hez, miközben tízmilliók rakták fel a gépükre a Windowst, aminek a hatására százmilliók vágytak ugyanerre, és így tovább. (Barabási-Albert László: hálózati hatás)

Most a Facebookot nem értem. De arra a kis időre (gy.k.: amíg még élek) már nem is kell megértenem.