Ez egy jó sztori. A Dpreview is elpoénkodik rajta, hogy a tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőket EVIL-nek kellene nevezni: electronic viewfinder interchangeable lens camera. (evil: gonosz... egyébként pedig: elektronikus keresőjű, cserélhető lencsés fényképező) Aztán mégiscsak MILC-nek nevezték: mirroless interchangeable lens camera. Ez meg a MILF-re hajaz: a 40 fölötti szexi nők rövidítése (...ható anyák)
Szóval ilyeneket néztem meg a Népszabadság megbízásából. (Nem nőket: fényképezőket.)
Miután jelen voltam a Four Thirds szabvány bejelentésekor, és én írtam először a magyar sajtóban az első Micro Four Thirds (MFT) fényképezőről, a magaménak érzem ezt az egész 4/3 dolgot.
Miután a Népszabadság / InfoVilág nem a legerősebb digital lifestyle media brand az országban (Lásd: Megegyezések), azért nem a gyártóktól kértem be az Olympus PEN E-PL3 és a Panasonic GF3 gépeket, hanem elballagtam a Duna Plaza nemrég felére visszametszett Saturnjába. Ott ugyanis mind a kettő kapható volt. (Illetve azért szól ezekről az ismertetés, mert ezek az MFT-gépek voltak meg a Saturnban...)
Megkértem az illetékes eladót, hogy berakhassam a saját memóriakártyámat a kirakott gépekbe. Megengedte, de azzal, hogy a képeken nem lehet semmilyen Saturn-vonatkozás. A végén megmutattam a képeket - kettőt letöröltetett, mert valamelyik tábla Satrun-kék sarka belelógott.
Ezzel együtt teljesen jó fej volt, mert nyugodtan el is zavarhatott volna a francba.
Nade vágjunk bele. Az nyilvánvaló, hogy a kompakt gépek nem jó irányba fejlődnek, mert sem a megapixel növekedésétől, sem az arc-, mosoly-, kacsintás- mijafene-felismeréstől nem javulnak a képek. A képstabilizálás bezzeg jól jön.
Csak a lapka növekedésétől lesznek jobbak a képek. A lapka növekedésétől viszont a gép is nő, mert bizony nagyobb lapkához nagyobb optika jár.
Ez a MILC-ek paradoxona: nagy lapkájú kis gépet a népnek - dehát a nagy lapkával nagy optika jár! (Lásd itt jobbra a Sony F717-et 2002-ből, a legendás Sony XnX dinasztia egy tagját (volt 505, 707, 717, végül 828). Mindet az jellemezte, hogy a bazi nagy, hosszú zoomos optika végébe rakták a képérzékelőt, a "váz" (valójában elemtartó…) meg csak ott csüggött a cucc végén. Ja, és nagyon jó képeket csináltak 2 - 3 - 5 Mpx-ből. Akkor a profik még filmes gépeket használtak.)
Azon szintén el lehet merengeni, hogy miért téglalap alakúak a fényképek. Ha kör alakúak lennének, akkor kevesebb kihasználatlan leképezett terület maradna. Középiskolás matematikafeladat: hány százalék marad ki a leképezett területből 3:2, 4:3, 16:9 és 23,5:10 képarányok mellett? (Hú, azért a durva, kör alakú mozivászon…)
Szóval, itt vannak és lesznek a MILC-ek. Kis gépek a nagy lencsékkel. A 6400 ISO-ikkal. Az érintőképernyőikkel. Fúj.
Én nem vennék érintőképernyőset. Lehet, mert ügyetlen vagyok a telefonommal is, sokat tappogok mellé.
Jobban szeretem a gombokat, akár nyomni, akár tekerni. (Szex mindenütt.)
Szóljon hozzá!
Bejelentkezés hozzászóláshoz
Hozzászólás beküldése vendégként