Digidolgok

Milyen jó átkötés. Majdnem egy éve írtam nyomtatókról, és most itt a folytatás: mi lesz a tintasugarasokból, amikor kihalnak az otthoniak.

Most az Epson L200-as, 63000 Ft-os, kis irodai készülékről lesz szó. Az L sorozatnak kell a közeljövőben eltartania az Epson tömegnyomtató üzletágát, amely az "Engineered for Business" jelmondattal váltott irányt úgy két éve.
(Részletes, műszaki adatok: itt.) (Update: úgy tűnik, a forgalmazók a 6 színes, 100000 Ft-os L800-at jobban szeretnék nyomatni: az alábbiak mind arra is igazak.)

Ennek a nyomtatónak az üzembe helyezése nagyon erősen és plasztikusan felidézte Ms. Taylort. A hölgy B&B (bed and breakfast, magyarul “Zimmer frei”...) házat vitt Londonban a múlt század 90-es éveiben. A szobák  minden egyes berendezési tárgyán részletes használati útmutatót lehetett olvasni. Például a toalettben: “A fogantyút nem megrántjuk és elengedjük, hanem nyugodtan, lassan meghúzzuk, amíg a víz megindul, majd lassan visszaengedjük. Szükség esetén a mozdulatot megismételjük. Kívánságra bemutatót tartok.”

Az üzembe helyezéskor tintával feltöltendő Epson irodai nyomtatók csomagolása számos, a fentihez eléggé hasonló nyelvezetű útbaigazítást tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy NEM a végfelhasználó, hanem valamilyen műszakilag képzett, a nyomtatók lelkivilágában járatos, türelmes és precíz szakembernek kell ezeket a készülékeket működésbe állítani. Ez nem hiba, hanem ilyen a rendeltetésszerű használat, bármilyen szokatlanok is ezek az utasítások a fogyasztói társadalom végtelen szolgálatkészségéhez hozzászokott személyek számára.

Emlékszünk a “vajbontási” feladatra? Bontsd fel a klasszikus, papírlapba csomagolt, 10 dekás vajat úgy, hogy ne legyen vajas a kezed.
Az Epson irodai nyomtatóknál egészen pontosan a kecsap-feladat áll elő: le kell fejteni egy ráragasztott fóliadarabkát az erősen színező szubsztrátummal teli flakonról úgy, hogy a szubsztrátum ne jöjjön ki a flakonból. Az L sorozatú nyomtatókhoz ugyanis flakonban mellékelik a tintát. (A 4 színes típusokhoz, az L200-hoz is nem egy, hanem három fekete flakont mellékelnek, nehogymá' kifogyjon valaha is...)
Tehát a színenként egy-egy flakon teljes tartalmát ÁT KELL ÖNTENI a nyomtató tartályába úgy, hogy se a kezed, se a flakon, se a nyomtató egyetlen része se szennyeződjön össze. Ha sikerült, ami elég nagy élmény, akkor NEM dobhatod ki a flakonokat, mert színenként egy, összesen 4 vagy 6 (!) flakonon van egy-egy 13 karakteres azonosító, amelyet a szoftver telepítésekor BE KELL GÉPELNI – ez a hamisítás elleni védelem.
Ha ez megvolt, akkor már csak a nyomtató áthelyezésekor előírt 4 - 5 műveletet kell végrehajtani oda-vissza, ha véletlenül át kell vinni a készüléket a másik szobába. Vagy egy másik földrészre. A tintatartályokat légmentesen le kell zárni az erre a célra rendszeresített 4 (6, színenként egy) gumidarabkával, és le kell zárni a tintavezetékeket, majd ugyanezeket megszüntetni, az újrahasználathoz…

Az első használat előtt a nyomtató mintegy 10 percig töltögeti a tinta-utánpótlási vonalakat. Tulajdonképpen érthető: kézzel nyomogattuk bele a tintát a tartályba, mennyi buborék lehet benne? Vagy akár valamennyi por is bekerülhetett.
Még egy “első találkozási” élmény: férfiak tudják, hogy minél drágább egy ing, annál több gombostű van benne. A kínai tömegtermékben 5, a divatháziban 11... Nos, a nyomtatók is különböznek abban, hány szállítási celluxcsíkkal csomagolják. Az Epson L200-ról mintegy 20 darabot kellett lehámozni.

Mindez az egész valami olyan szöges ellentétben van a “felhasználóbarátság” fogalmával,hogy az már bájos.
De nagyon fontos hangsúlyozni hogy, mindez csak az üzemeltető személyzet számára látható. A végfelhasználó a megszokott, csinos, halk, strapabíró, szépen nyomtató Epson készülékkel találkozik.

Az sem érdektelen, hogy a 7 - 9 milliliteres, színenként 4 - 6 ezer forintos patronok korában ezek a nyomtatók színenként 70 (hetven) milliliteres tintaflakonokkal jönnek, a négy színes, tehát hangsúlyozottan irodai felhasználásra szánt típus konkrétan 3 (három) fekete flakonnal, ami 2,1 deciliter. Amennyi a klasszikus Coca-Cola volt, mert ennyit lehet egy húzásra meginni, ha hideg.
Egy flakon 5 - 7 ezer forintért pótolható, ami nem kevés. De. Az Epson L200-as és testvérei nyolcszor-tízszer annyi ideig használhatók egy töltéssel, mint a kis patronos, otthoni nyomtatók. Ha ezekkel 100 - 300 oldalt nyomtathatunk, akkor az Epsonnal 1000 - 3000-et. Osszunk-szorozzunk: egy évben 240 munkanap van: tehát napi 5 - 8 oldal terhelés mellett tartanak a flakonok egy évig. Ez bizony egy néhány fős mikrovállalkozás jellemző nyomtatási igénye.

Magát a használatot pedig így írjuk le: a nyomtató szépen, gyorsan és olcsón nyomtasson. Ebből bármely készülék legföljebb kettőt teljesít. Az Epson márka jellegzetessége a szép és olcsó működés. Vagyis nem gyors.
Dicséretes, hogy ezt a tényt a gyártó nem tagadja: a műszaki adatok között fehéren-feketén ott áll, hogy egy 10x15 centis fényképet teljes fotóminőségben 92 másodperc (másfél perc!) alatt nyomtat ki. Nem gyorsan. Viszont ezt a fotóminőséget komolyan kell venni: ha fényes papírt használunk, a nyomat olyan lesz, mint egy fénykép.
Nem. Nem olyan. FÉNYKÉP lesz. Igazi fénykép. Ha az eredeti A4-es volt, akkor az eredményre nyolc-tíz (ennyi, megmértem…) percig is várnunk kell, de a lélegzetünk el fog állni. Például, ha egy festmény-reprodukciót nyomtatunk, akkor azon ott fognak csillogni az ecsetnyomok barázdái.
És ez egy négy színes, irodai nyomtató. A hat színes fotónyomtató mindezt feltehetően még fokozza, valószínűleg olyasmivel, hogy ha az eredeti egy 1850-ből származó, fekete-fehér, zselés üvegkép volt, akkor a karcolásokat valahogy belemélyíti a nyomatba. (Nem is. De úgy tűnik...) A nyalka huszártiszt minden egyes bajuszszála, lajbijának zsinórozása ott lesz. Eddig is köztudott volt: az Epson színes tintasugaras nyomtatók nyomtatnak a legszebben. Nem a leggyorsabban, nem a legolcsóbban, de a legszebben. Ismerik a titkát: az Epson a  nagy formátumú nyomtatásban évtized óta professzionális. Innen származik az utántölthető tartályok gondolata és megoldása.

Nem fecsérelünk szavakat a szövegnyomtatásra. 27 oldalt percenként természetesen csak sötétszürke, vázlatmódban fog produkálni az ISO szabványlevélből, ha jó kedve van. Egyébként, rendes, civil, valódi szövegoldalból  "csak" 15-20 / perc a teljesítménye, de az L200-at nem ezért vesszük meg.

Hanem azért, mert nem kell bele tintát venni. Elég, amennyit adnak hozzá.

(A történeti hűség kedvéért megemlítjük, hogy a készülék tetejébe beépítettek egy lapolvasót is.
Kifogástalanul működik.
Nem fogja lapozni a könyveket az e-bookká alakítás kedvéért, nem alkalmas dollárhamisításra, nem lehet vele automatizálni a fényképalbumokban őrzött képsokaság digitalizálását.
Lapokat olvas. Kifogástalanul.)