Digidolgok

Öt év sok idő az ebook-olvasóknak. Lassan negyedik éve használok ebook-olvasót, egy Amazon Kindle 3-at (jobbra). Itt volt az ideje, hogy megnézzem, hol tart most a technológia. Ehhez a 2015 márciusában megjelent, beszédes nevű Pocketbook Touch Lux 3 készüléket (balra) használtam fel.

A fő tapasztalat az, hogy a ma kapható legjobb eszközök felbontása azonos a nyomtatott könyvével.
A lapméretük nem...

Hadd vessek alapot: az ebook-olvasó e-papír kijelzős eszköz. Az lcd-s, érintőképernyős eszköz az tablet. Az ebook-olvasó könyvek olvasásra való céleszköz, a tablet pedig általános célú, jellemzően tartalomfogyasztásra való, ebbe a tevékenységhalmazba mindenestül bele is tartozik a könyvek olvasása.
A Kindle Keyboard típus öt éve, 2010-ben jelent meg (Kindle 3 néven), zajos, globális sikerével mintegy megalapítva az ebook-olvasó készülékkategóriát. Azóta is az Amazon „fújja a passzátszelet": az ő újításait követik a többiek. Nekem azonnal kellett, amikor elérhetővé vált itthon. (Lásd az „E-book-ovasó az enyém!" bejegyzést!) Annyi gomb (teljes qwerty billentyűzet + spec gombok + 5 gombos navi-csoport) azóta sincs kézikészüléken... Az Amazon is abbahagyta a Kindle 3 után, akkor már a teljes piac egyhangúan és mondhatni ordítva követelte az érintőképernyőt és a háttérvilágítást. (A könyvvásárlás megkönnyítése miatt beletett globális, ingyenes 3g mobilinternet is kimaradt a Kindle-ekből a 3-as után... Sokan emiatt máig „vadásznak" a használtakra.)

Háromrétű fejlődés
Ma tehát ilyenek az ebook-olvasók: 6"-esek, érintőképernyősek, háttérvilágítottak – és lényegesen jobb felbontásúak (ez valódi felbontás, azaz képpontsűrűség, nem úgy mint a tévéknél...)
Ebben a három valódi, használati tulajdonságban különböznek a modern olvasók a régiektől.

Az   érintőképernyő  bevezetése az okostelefonok miatt kötelező volt annak ellenére, hogy az e-papír lomhasága (Lásd alább!) nem használ a felhasználóbarátságnak. A tappintás működik, a söprések nem igazán. Az az okos gyártó, aki megtartja a teljes kezelhetőséget gombokkal is.

A  háttérvilágítás  lehetővé teszi az éjszakai olvasást, nappali fényben egészen enyhére állítva fehérré varázsolja az e-papír kifejezetten „újrahasznosított" színét. Becslésem szerint mintegy 50 százalékkal meg is emeli a fogyasztást, – ami a töltések közötti időközt 6 hétről 4 hétre csökkenti…

A  felbontás növekedése  lehetővé tette a vékony vonalú, sok részletű, míves, valódi nyomtatott betűk alkalmazását, ami tovább növelte az ebook-olvasók könyvszerűségét. Mivel a fekete-fehér nyomtatás 300 ppi felbontású, ezért ez az ebook-olvasók „finomságának" fiziológiai határa. Valószínű, hogy a gyártók itt is belehajszolják majd egymást egy teljesen értelmetlen ppi-növelésbe, mint a fényképezőknél és az okostelefonoknál.

Balra a Kindle 3, jobbra a Pocketbook Touch Lux 3. Azt hiszm, jogos a „no comment” a 2010–2015 közötti fejlődéshez.

Nem változott
A belső memória mérete még mindig „csak" 3,5 GB, bőven elég a könyveknek (és fotóknak: illusztrációknak, családi felvételeknek). Ennek két oka lehet: egyrészt a legterjedelmesebb ebook sem nagyobb 2–2,5 megabájtnál, tehát a 3,5 GB-ba sokkal több mint ezer könyv elfér, amennyi messze túl van az életszerűségen. Másrészt már néhány száz könyv között is egészen sokáig lehet keresgélni – hacsak nincs valami rendezési, szűrési lehetőség. Úgyhogy van is: a Kindle-en gyűjteményekbe lehet rendezni a műveket, más típusokon cím, vagy szerző, vagy formátum szerint. Ennek ellenére ismerőseim gyakorlata szerint ritkán kerül akár csak 100-nál több könyv az olvasóra az előbbi – és az alábbi kezelési okok miatt.

Nem gyorsult föl az e-papír működése. A (remélhetőleg) közismert elv miatt (fekete pigmentszemcsék kerülnek elő-vagy háttérbe az e-papír felületén elektromos feszültség hatására – érdekesség, hogy ugyanazt a festékanyagot használják, mint amit a lézernyomtatókban) néhány tizedmásodpercig tart a képváltás. Ez nagyon jól látszik a lapozásnál, amely egy negatív majd egy pozitívra váltásból áll, hogy minden képpont a kellő állapotba jusson. Az érintőképernyős kezelésben ugyanez még kevésbé előnyös: kellemetlenül lomha a virtuális billentyűzet és a menük működése az okostelefon villanásnyi reakcióidejéhez képest. Mivel a lomhaság a működési elv következménye, a legolcsóbb és-vagy legrégebbi ebook-olvasó pont ugyanolyan (kevéssé) gyors, mint a legdrágább...

Nem nőtt a képernyő mérete. Egészen mostanáig nem volt nagy nyomás az ebookon a növelésre. Az elég markánsan leggyakoribb használathoz, az utazás, ingázás közbeni olvasáshoz nem is kell (sokkal) nagyobb képernyő.
Az okostelefonok terjedése és növekedése viszont életveszélyes a jellemzően csupán 6"-es ebook-olvasókra. Egész kis kompromisszum könyveket olvasni az amúgy is mindig nálunk levő 5–5,5 "-es, és amúgy is naponta töltögetett okostelefonon. (Ez a „kis” kompromisszum a még kevesebb betű egy oldalon, azaz még több lapozás, amit tovább súlyosbít a 16:9 vagy 16:10 oldalarány a könyvolvasók sokkal kedvezőbb 4:3-a helyett.) Úgyhogy, ha akár az Amazon, akár más ebook-olvasó gyártó rá nem jön, hogy a 7–8 hüvelykes mérettel, és a még mindig soha ki nem fogyó akkumulátorral tegye különlegessé a kategóriát, akkor sajnos búcsút mondhatunk ennek a kütyüfajtának is a zsebszámológép és az mp3-lejátszó után. (Kiváncsi vagyok, lesz-e akkora az olvasógyártók kétségbeesése, hogy kihozzanak utazós 7-es, és otthoni, ágybanolvasós, 9-10-es típusokat.)

Harangok és sípok (bells, whistles)
Azt még megérti az ember, hogy a játszinál is könnyebben lehet könyveket vásárolni az olvasó segítségével. Ha tankönyvről van szó, akkor a megjegyzések hozzáfűzése vagy a kiemelés is hasznos lehet – már csak azért is, mert az e-könyvet az ilyesmi nem rongálja, és nyom nélkül tüntethető el.
Viszont a közösségi hálóhoz való csatlakozás, az olvasási élmény azonnali megosztása gyanúsan csak a prospektusnak való. Az az ember, aki könyvet, irodalmat olvas, az személyesen adja át élményeit, és csak annak, akit arra érdemesnek talál, nem pedig az összes ismerősének elektronikusan és automatikusan. Viszont az a néhány játék – sudoku, pasziánsz, sakk stb. – ha elfér a „gépen", végül is nem árt.

Tér a továbbfejlesztéshez
Ahogy az okostelefon, az ebook-olvasó is személyes tárgy: egyrészt minden családtagnak kell egy, másrészt ki kell bírnia a „testközelséget". Utóbbi miatt abszolút kézenfekvő a vízállóság. Mégsem az Amazon, hanem a Kobo nevű gyártó (és eddig csak ő) hozott ki környezetálló kivitelt, és meg merte növelni a képernyőt is.
Érdekes, hogy a technológia (versenypiac) működése mennyire hasonlít az evolúcióra: ha egyszer valami kihalt, az nem jön vissza, bármennyire célszerű is lenne. Milyen jó lenne egy fekete-fehér lcd-s ebook-olvasó! Az se fogyaszt sokat, viszont sokkal gyorsabban reagálhatna az érintésekre – és lehetne rajta filmeket nézni. Kiváncsian várom, rájön-e valaki...

A Pocketbook Touch Lux 3-mal szerzett tapasztalatok

Pozitívumok:

• Tud magyarul elválasztani! Legjobb tudomásom szerint a Kindle-ek nem tudnak, vagy ha igen, akkor rosszul (nem magyarul). (Az elválasztás a rövid soros (nagy betűfokozatú) és jobbra is igazított megjelenítéskor fontos. Anélkül durván széteső sorok keletkeznek, ha a sor végére egy hosszabb szó esik. Mondjuk, a Linux platformon hosszú évek óta rendelkezésre áll a HunSpell magyar elválasztója… A Pocketbookok meg Linux alapúak, tehát végre valaki vette a fáradságot, és beledrótozta a magyar elválasztást is.)
• Kicsi és könnyű (a Kindle 3-hoz képest)
• Csinos, jó a hátulján a bemélyedés
• Kimerítő a kezelt formátumok készlete
• Kifogástalanul működik (már a saját célkitűzéséhez képest, kifogástalan például az akkuélettartam)
• Sok és megfelelő a beállítási lehetőségek készlete (teljes frissítés gyakorisága, betűtípusok számossága, margó, sortávolság stb.)
• Jók a vele járó alkalmazások (a játékok – bár a Sudoku kezelése lehetne jobb; a számológép pontos – bár ez a Linux op. rendszer tudatában nem nagyon meglepő)

Negatívumok: 

• Oldalszámmal pozícionál, ami függ a betűmérettől, sortávolságtól, margótól, tehát a könyvjelzőfunkció életfontosságú.
• Ehhez képest nem nagyon könnyű megtalálni sem a pontos oldalszámra, sem a könyvjelzőre ugrás funkciót, amiben nem segít a hibás magyar kezelési útmutató. Miután megtalálta az ember, onnantól semmi baj nincs.
• Lomha az érintőképernyő – ez az e-papír hibája –, amitől minden söprés jellegű művelet (lapozás, menü- és egyéb görgetés, zoom stb.) bizonytalanná válik.
• Ez feltehetően minden érintős, e-Ink készüléken így volt és van – tehát rá lehetett volna jönni, hogy maradjon meg a teljes gombos kezelhetőség még akkor is, ha ehhez egy ötödik, Enter gomb kell.
• Meglehetősen lassan tér magához alvásból, lassabban, mint Kindle 3, ami a sokkal erősebb CPU ismeretében azért kicsit furcsa. (Meg azért is, mert a böngésző például olyan két nagyságrenddel gyorsabb, mint a Kindle 3-é. Nyilván a Flash és egyéb videókkal, animgifekkel nem tud kezdeni semmit, de egyébként teljesen használható.)

Értékelés
A magas felbontás a felső-középkategóriába helyezi a készüléket, ami miatt kiváló az ár–érték aránya. Hiányosságait egy-két szoftverfrissítés enyhítheti. Szerettem, mert minden szükséges funkciót nyújt, fölöslegeseket nem (nagyon) kényszerít a használóra.

  Digidolgok  értékelőtáblázat  (Magyarázata itt található.)