Digidolgok

Nézzük meg,  mi mindent látunk a képen. Első pillantásra ez egy úgynevezett "lifestyle" (magyarul: zsáner-) fotó: a termék egy trendi pasi kezében látható.

Túrjunk egy kicsit bele a trendiségébe: kültéri, koptatott jellegű cuccok vannak rajta, miközben a keze és a körme is patyolattiszta. Nem mellesleg a mindőssze háttérként szolgáló emberen 6 (hat) ruházati terméket lehet összeszámolni: nadrág, ing, farmerdzseki, dzseki, sál és oldaltáska – a reklámozott terméken kívül.

A jelenség a fogyasztói társadalom "fejlődésének" irányzatát mutatja annak, aki az utóbbi két évtizedben egy kcisit is figyelt ilyesmire. Akkor a teljes felöltözéshez elég voilt öt termék, ma legalább 10 vagy még több. Akkor elég volt egy nőn egy póló (a melltartó fölött), egy lánc, egy karkötő, egy fülbevaló és egy sál. Ma melltartó, kombiné, alsó top, póló, (4 pánt a vállon...) két lánc, két (frászt: 10) karkötő, fülbevaló, fülpiercing, póló, blúzocska, felső top, kendő, sál, sál-összefogó – ez egy felületes felsorolás…)

Nade térjünk vissza témánkhoz, a fényképezőgéphez.

A jelen írás egy himnusz a címkép tökéletes átgondoltságához és megvalósításához. Többek között a  képen nincs hiba: nincs a kézen seb vagy szeplő, a ruhák a kopottság látszata mellett tökéletesen épek, a terméken egy eltévedt porszem sincs, az eredeti felvétel EXIF információi nem tartalmaznak adatot a képet készítő gépről – ellenkező esetben kiderülne, hogy Canonból vagy Nikonból származik…

Viszont az NX30-ról kiderül, hogy

• cserélhető objektíves;

• nem pentaprizmás, mert nem elég nagy a dudor, ráadásul a vaku is ott van benne;

• nagy érzékelős (az objektív mögött az a pirosas tükör a gép belsejében az mind az érzékelő…);

• a keresője kihúzható és forgatható;

• az az objektív maga is a bejelentés része: egy 16-50 mm-es 1:2-28-as (nagy fényerejű!) zoom;

• wifis.

Na jó, az, hogy a hátsó LCD kihajtható és kifordítható, az nem látszik...

De ez körülbelül több mint a 70 százaléka annak, amit a gépről tudni kell.

Egyetlen fényképen.

Álljon itt egy másik fénykép. Mellette az EXIF infói, és egy 1:1 pixeles kinagyítás a bal felső sarka környékéről. Én készítettem a magyarországi bejelentés alkalmával az etyeki filmstúdió New York díszletvárosában.

Azt kell észrevenni, hogy ISO 100 és 1/160 expozíció mellett a nem is sötét képrészlet mennyire zajos, illetve "jpeg"-es. (A gép dátumát és idejét nem aktualizáltam, mea culpa…) Például itt van egy teljes spcifikáció. 20 Mpx, APS-C méretű lapka, és mégis zajos a kép. Szomorú. Hányadik generáció, és még mindig, pedig ez egy drága, felső kategóriás, kifejezetten a fotóőrültekre célzott gép. Nem értem.

Ez van a Samsunggal. A gép szép. A gép nagyon ügyes. A gép gyors. Jók a menük. Talán még sok is, ahány féle módon lehet kezelni. Pont a kellő számú gomb és tekertyű van rajta, pont azt csinláják, amit kell, és még érintőképernyős is, Fn-gombos is, ki lehet rakni a vezérlést egy okostelefonra például stúdióban, wifis, NFC-s, rengeteg, jobbnál-jobb objektívet lehet hozzá venni, elmegy 25600 ISO-ig, 1/8000 mp-ig, fényképez RAW-t stb stb stb …

De a kép nem igazán jó. Márpedig a fotóőrülteknek csak az számít, álljanak ki akár vastüskék a gépből, sértsék véresre a kezét, lehet fordított lengyel logikájú  a menü, de ha a kép jó, akkor az a gép kell nekik.

Ez van, kedves Samsung.