Digidolgok

Photokina jön, tehát dőlnek a fotós hírek és a termékek. Sikerült a Nikonnak, egy héttel korábban hozta ki a D600-at, mint a Canon a 6D-t. Valószínűleg ez a két legfontosabb gép 2012 őszén: elindult velük egy régen várt irányzat: a teljes méretű, 24 x 36 mm-es (full frame) lapkájú fényképezők árának csökkenése.
A gyermekség pedig a típusszámok hasonlósága. "Az enyémet ugyanúgy hívják mint a tiedet, beee! Majdnem."

A full frame a kisfilmes digitális fotózás Grál kelyhe: a 24 x 36 mm-es, a kisfilm egy kockájával megegyező méretű képérzékelő. Hogy a film helyére lehessen képzelni a lapkát. Hogy a fókusztávolságot ne "kisfilmes egyenérték"-ben lehessen megadni. Hogy ne kelljen bűvös tényezőkkel megkapni a fényerőt stb. De főképpen hogy még érzékenyebb és még kevésbé zajos legyen az a képérzékelő.

A Kodak csinált ilyen gépet a 2002-ben, amolyan technológai mintaként (előtte és utána is sok márkának gyártott lapkákat). Nagyon drágák, aranyárúak a teljes lapkás gépek, mert ekkora CCD-t csak rettentően drágán lehetett csinálni, egy szeletből (*) egy-kettő lapkát lehetett kihozni legfeljebb.

Sok-sok évig a fényképező-lapka volt a legnagyobb integrált áramkör, körülbelül a P5 környékén hagyták le a CPU-k lapkaméretei az APS-C (18 x 24 mm-es) méretet. A 24 x 36 mm ma is meglehetősen jó teljesítmény, de a gyártás fejlődését mutatja, hogy épelméjű áron elő tudják állítani. (Jó, és ez már nem CCD, hanem CMOS.)

Én nem vagyok profi fotós, számomra a full frame lapka a még kisebb mélységélességet, azaz a téma a hát- és előtértől való még jobb elválaszthatóságát jelenti. (Jelentené, ha valaha lenne elég pénzem akár olcsó full frame gépet is venni.) Ami azt is jelenti, hogy a full frame még nagyobb hangsúlyt helyez az autofókuszra. Ráadásul az optikákat is megfeszíti: itt már nem lehet kihasználni, hogy ahol az optika hibáz (a széle felé) ott már úgy sincs lapka. De van. A 20 - 24 vagy még több megapixelen (A D600 24 Mpx, a 6D 20 Mpx) kiválóan látszanak is mind a geometriai, mind a színtani hibák.

Nade a termékek. Az olcsóság: ezek a vázak 2000 dollárba kerülnek. A felébe annak, amennyibe eddig egy full frame váz került.
Ha pedig ez poén, akkor lelövöm: nekem a Nikon D600 jobban tetszik. Jobban ráfeküdtek az autofókuszra, a legrosszabb esetben is több pontot mér, mint a 6D, és a színmérős egységnek is több a képpontja, mint amennyi eddig volt, és a Canonénál is.
Ami pedig manapság még fontosabb,  videózás: a D600-on tömörítetlen HDMI kimenet van. Vagyis az 1080p full hd jelet a maga teljes szépségében ki lehet nyerni a kamerából. A D600-as fényképezőgép tehát egy másfél kilós, full hd stúdiókamera, olyan objektívvel, amilyet rátesznek – merthogy hipp-hopp cserélhető persze. Csak tessék megnézni, mennyibe kerül egy full hd videókamera. Nem 4000 dollár (ha egy jó minőségű objektív árát is hozzátesszük a vázéhoz), hanem 10000 körül van.

Azért a Canon 6D is full frame, egy fokozattal érzékenyebb mint a D600 – de inkább a nagyközönség, pontosabban a  nem professzionális, de fotóőrült sokaságnak "játszik".

Nekem a D600 jobban tetszik. (Specifikációkat lásd itt meg itt.)

(*) Szelet: félvezető gyártáskor óriási, kb másfél méter hosszú és jeleneleg max. 30 cm átmérőjű szilícium egykristályt növesztenek, amelyet 1 mm vastag szeletekre vágnak, és ezekre fotózzák, maratják stb. az áramköröket, majd lapkákra földarabolják, és tokozzák. A "kihozatal" (yield) nevű mutató mondja meg, hogy az egy szeleten levő x áramkörből mennyi volt jó. Nyilván, minél nagyobb egy lapka, annál rosszabb a kihozatal, mert egy hiba nagyobb arányú kiesést okoz.