Digidolgok

Ócska kis poén, igen, a 3D-ről lesz szó. Körülnézünk a 3D tévék tájékán. Meg az egész 3D tájékán.
Nos, a tévéról az az alapvető tudnivaló, hogy a 3D tévé egy olyan, minimum 100 Hz-es tévé, amelynek szoftvere kezeli a 3D-s tartalmat, és van benne egy 5 dolláros, infravörös hardver, amely a szemüveget vezérli. Ez összesen olyan 20 - 40 dollár / tévé költség. A 3D-s tévéket pedig 200 - 400 dollárral adják drágábban, mint az azonos méretű és képességű, nem 3D-seket. Innentől érthető, hogy miért próbálják minden erővel lenyomni a torkunkon a 3D-t?
Legkevesebb 100 dollár (20000 Ft) vegytiszta nyereség van minden egyes eladott darabon - a promóció, a próbapéldányok, a tömeg(!)árusító-helyeken berendezett 3D szalonok költségének levonása - után.

A 3D élményről pedig: több független szakértő közvetlen, személyes megkérdezése alapján a legjobb 3D élményt egy nagy méretű, plazmatévé nyújtja. Nos, egy másfél méteres Panasonic előtt ültem kb. egy óra hosszat, sportközvetítéseket, az Avatart és magánfelvételeket nézegetve.

Akkor van jó 3D élmény:
- ha a tévé kifogástalan;
- ha a felvétel kifogástalan (van vagy további öt szempont, amelyek bármelyikének kiesése azonnal megszünteti a 3D élményt);
- ha a tévé középvonala közelében ülök;
- a szemüveg kifogástalan;
- a helyiség világítása kifogástalan.

A jó 3D élmény valóban eléggé mellbevágó - ha az ember nem akar a tényleg térben érzékelt dolog mögé nézni, megmozdítva a fejét, mert akkor azonnal kiderül, hogy a lehető legjobb 3D élmény is csak egy optikai trükk. (na jó, a film maga is az, mp-enként 24 állókép...)

Ennyi "ha" és egy közepes minőségű szimuláció. A legjobb esetben!

A 3D a cirkusz, vagy inkább a vásári látványosság. Nincs ezzel semmi baj, erre is vágyik az ember néha, élvezetes is, de nem a vizuális művészet forradalma.

Megmentheti a mozit, mert oda úgyis az otthonról kimozdulás életérzéséért járunk, és kis (??) pluszpénzért lényegesen jobb 3D-élményt kapunk, mint otthon, a lesötétített szobában, szemüvegben odakészülve - tehát szintén különleges élethelyzetben.
Én inkább a mozit választom, havonta egyszer, a film is olyan, leginkább 3D animációs, röhögős, eszkapista mese. Intellektuális drog, még mellékhatása is van: az utána érzett üresség, csalódás, ahogy visszajutunk a rögvalóságba.

Nade a tévé.

A 3D tévé egy felső-középkategóriás, sok szolgáltatású, nagy és szép digitális tévé, amelynek mellesleg van egy viszonylag ritkán használható plusz szolgáltatása, a 3D. Amilyen a Bluray lejátszó. Azt is a mindentudása miatt veszik (meg amióta normális az ára), ha beesik egy BD, azt is meg lehet vele nézni.
A 3D tévé is mindent tud, full HD, 4 HDMI, LED-háttérvilágítás, "local dimming"(*) (már, amelyik), USB (mkv is), LAN, internet,  gyors, személyre szabható menü, stb.
Első-, másod- és harmadsorban tévé, legföljebb egy kicsit 3D, ahol az számít, hogy egy vagy kettő szemüveget adnak-e hozzá. Egy szemüveg kevés, hiszen ekkora tévét legalább ketten tudjanak egyszerre nézni.

 (*) Többféleképpen használják a LED-et háttérvilágításra. Alapvetően és leggyakrabban kicserélik az élek mentén elhelyezett fénycsöveket LED-ekre: ez az "edge lit".
Egyenletesen lefedhetik az egész panel hátulját LED-es világítótestekkel: ez a "full panel".
Végül pedig a kép adott területéhez igazíthatják a LED-es világítótestek fényerejét: ez a "local dimming".
Miután pedig kevesebb világítótest van, mint ahány képpont, a "local dimming" ott is sötétít, vagy világosít, ahol nem kellene: világos vagy sötét felhő veszi körül a nagy kontrasztváltásokat.
Minden LCD-képpont mögé saját LED kellene, de ez túl drága. Viszont hasonlóan (minden képpont saját fényt bocsát ki) működik az OLED, ezért jobb annak a képe - cserébe az RGB képpontok nem egymás mögött hanem egymás mellett helyezkednek el, tehát kisebb a felbontása.