Digidolgok

Frissítésnek túl sok, önálló posztnak meg kevés – ez van. Szóval a másik legfontosabb posztban már volt erről szó, röptében azt jósoltam, hogy nem lesznek androidok, mert nehéz igazán jót csinálni. Ezt most egy kicsit taglalom. (Az első „lelkes” poszt óta Alicia Vikander Oscar díjat kapott, amilyen az élet, nem is az Ex Machináért, továbbá lesz belőle Lara Croft is. Nagyon úgy tűnik, hogy ő a következő Scarlett Johansson, bár a Ghost in a Shell-t lehéz lesz überelni..., vagy ezt ő már letutdta az Ex Machinával?)

Miért nem utazunk el (na jó, nem mindenki, csak a NASA) az Alfa Centaurira?
Mert nincs ennyi energiánk. Nem tud az emberiség eleget ahhoz, hogy a megfelelő eszközöket és módszereket megalkossa.

Miért nem lesz jó android? Mert ez csak egy vágyálom, egy mítosz, egy vallás – mint a repülés.
Tessék rámzuhanni, széttrollkodni, a személyi repülés a legjobb indulattal is csak egy extrém sport (a propelleres paraglide-ra gondolok). A drón alapú próbálkozások is ilyenek. Ahhoz képest biztosan, hogy lemegyek a teremgarázsba, beülök az autóba, és „elszaladok" a szomszéd nagyvárosba a gyerekemhez.
Technikailag, gazdaságilag és politikailag nem célszerű túlságosan emberszerű műembert csinálni.
Tehát nem lesz. Mindenféle értelmes kütyüke lesz, és egyre inkább van is.

Arról nem szólva, hogy az ember természetes evolúciójához kellett vagy 5 millió év, amit nehéz néhány évtized alatt lefutni. Halvány fogalmunk nincs arról, hogy milyen kapcsolat van a fiziológiánk és a pszichológiánk között. Lehet-e egyáltalán elviselhető „lelke” valaminek, amelyben nem aktin-miozin szálacskákból állnak az izmok? Hiszen azt másféle idegeknek kell mozgatniuk, és az már a „lélek”, nem igaz? Számtalan ilyen – ehhez hasonló, ettől kicsit vagy döntően különböző – lépés hiányzik abból a sok ezerből, amennyi az Alfa Centaurira repüléshez is hiányzik.

Ez a sok-sok ezer lépés, és azok következménye hiányzik az összes androidos filmből. Ugyanis az az emberiség, amely képes emberszerű lényt gyártani (nem előállítani, mert arra bármely nemzőlépes pár képes), az nem ugyanaz, mint a mai. 

Mekkora baromság már, hogy legyártanak egy annyira tökéletes androidot, hogy szeretni is tud, aztán meg mosatunk meg mosogattatunk vele! Vegyenek meg egy indonéz kislányt, azt már most megtehetik, a családja örülni is fog neki. Fúj, mi? Hát az ilyen androidozás is fúj. (Ez a „politikailag nem célszerű” kategória…)

Megemlítek a sok-sok lépés közül egy fontos útszakasznyit. Az ember – minden természetes lény  a Földön – analóg, nem bináris. Minden folyamata, beleértve a tudatos és tudattalan idegrendszert is, olyan, hogy a változások mértéke lényeges, és nem kvantált. Két különböző állapot között kontinuum számosságú közbenső állapot lehetséges. Van egy jellemző tartomány, de vannak attól kicsit és nagyon eltérő változások is.
Tudjuk, lehet az ilyeneket digitálisan modellezni.

Tudjuk, hogy a modellezés (bármilyen értelemben vett) felbontása lehet akkora, hogy a modell emberi érzékszervekkel nem különböztethető meg az eredetitől. Ismét csak: halvány fogalmunk nincs arról, hogy milyen kapcsolat van fiziológiánk és a pszichológiánk között. Nem beszélve arról, hogy a "pszichológia" és "fiziológia", bár analógok, de modellek, amelyek pontossága, hát, legjobb indulattal is - vitatható. (Vitatják is, ezt hívják tudománynak.)
Szóval, elvileg lehetséges teljesen emberszerű műembert gyártani, de ettől olyan messze vagyunk, hogy azt sem tudjuk, milyen irányban kerülünk hozzá közelebb.

A jelenlegi emberiség nem alkalmas arra, hogy egy emberöltő (10-20 év) alatt el(vissza) utazzon egy 4 fényévre levő csillagra(ról).

A jelenlegi emberiség nem alkalmas arra, hogy androidokat hozzon létre. Nem is érdemli meg.