Digidolgok

A hazai műszaki-technikai sajtó "teszt"-nek nevez minden termékismertetést. A szó eredeti jelentése pedig az, hogy a vizsgált dolgot egy előre felállított követelményrendszerrel vetjük egybe, és az annak való megfelelést értékeljük.
Tehát a teszt egyfajta minőségellenőrzés, szervesen hozzátartozik az előre felállított követelményrendszer.

Ha egy írásban nincs ilyen, akkor az nem teszt.

De lehet-e egyáltalán tesztet írni egy újságban? (hírportálon, stb.) A műszaki szabatosságú minőségellenőrzési jegyzőkönyv a hozzátartozó részletes termékspecifikációval olvashatatlan, száraz szakmai dokumentum, amelyet legfeljebb hozzáértők tudnak értelmezni, ők is legtöbbször csak kényszerből.

Az olvasó nem hozzáértő. Nem professzionális művelője az adott termék szakterületének, sem szerviz és pláne nem tervezői szinten. Nem is kell annak lennie. Az olvasó vagy vásárlás előtti tájékozódás céljából olvas "tesztet", vagy általános informálódás, esetleg élményszerzés céljából.

Az újságíró nem hozzáértő. Itt is érvényes a közhely: aki tudja, csinálja, aki nem tudja, ír róla.
Jó esetben műszaki végzettségű az újságíró, tehát nem idegen tőle a tárgyak lelke. A sors és a fogalmazási mellékképessége révén került erre a pályára, de sem ezek, sem akár a sok éves tapasztalat sem teszi alkalmassá arra, hogy mélységében felfogja, miért és hogyan alakult az a termék (eladás céljából létrejött dolog) olyanná, amilyennek az ő szubjektuma felé megmutatkozik.
Kevésbé jó esetben az újságíró nem műszaki végzettségű, ekkor csak a tapasztalat, némi kézügyesség és a természetes intelligencia ("józan paraszti ész") teheti alkalmassá arra, hogy szakmailag valamennyire értékelhető írásműveket hozzon létre technikai tárgyakról.

Végtelen sokféle ennél rosszabb eset lehetséges.
A lényeg: a befogadónak nincs szüksége objektív és műszakilag szabatos tájékoztatásra, és ezzel összhangban az újságíró nem is képes ilyet adni. Mondhatni, minden rendben van, ha az előző körülményt mind a két fél ismeri és el is fogadja.

De nem.
Így hát az olvasók nagyképű fajankónak tartják az újságírókat, azok meg primitív bunkónak az olvasókat. Mindkét fél sok példát tud felhozni igazának alátámasztására...

Lényeges körülmény még, hogy a sajtómunkások általában egy de inkább több kategóriával alacsonyabb jövedelműek, mint az általuk "tesztelt" áruk célközönsége. Nem engedhetik meg maguknak, hogy saját céljaikra megvegyék, sokszor még megerőltetés árán sem, mert a luxuscikkek luxus-infrastruktúrát is igényelnek. Tehát nincs közvetlen információjuk arról, hogy a célközönségnek mire jó a dolog, vagy hogyan szeretné használni.

Az is lényeges körülmény, hogy "teszt" írásához nemcsak közvetlen írási tevékenységre van szükség. Be kell kérni a terméket, végre kell hajtani a "méréseket", ki kell azokat értékelni, el kell intézni a visszaszállítást. Annál több a munka, minél több az összehasonlítandó termék.
Viszont a sajtómunkást karakterszámra fizetik. "Teszt" esetében ugyanannyi karakterre sokkal több munka jut, és ezt a kiadók nem ismerik el (tisztelet a kivételnek). Vagyis a sajtómunkás tesztírásra ellenérdekelt...