Ez is egy dolog, amelyet nem értek. Idegen emberek felszerelik a több százmilliós lakásom biztonsági berendezéseit, a kezembe nyomnak néhány nyomógombos kütyüt, hogy most már csak én tudom kinyitni a főbejáratot meg a garázskaput, satöbbi.
Mi?! Hogyan győződhetek meg erről? Miért nem én állítom be a titkosítási kulcsot? Ja, mert nem értek hozzá.
Attól, hogy nem értek a cipőhöz, még hordhatom.
Attól, hogy nem értek a biztonságtechnikához, lehetek egyáltalán biztonságban?
Nem biztos, hogy tudok válaszolni a kérdésre. Az azonosítási paradoxon (számomra) akkor is fennáll. Évtizedes és globális ez a voltaképpen vak bizalmon alapuló gyakorlat, hogy átadják a "kulcsot", és én elhiszem, hogy csak nekem van ilyen. A védelem lényege, hogy az én kincsem csak nekem legyen értékes. Ha másnak is eléggé kell – akkor el fogja venni.
A dolog mostanában azért is érdekes, mert a küszöbön áll, hogy egy végtelenül "volatilis" (illékony) tárgy őrizze az értékeinket: az okostelefonunk.
Szóljon hozzá!
Bejelentkezés hozzászóláshoz
Hozzászólás beküldése vendégként