Digidolgok

Tessék elgondolkozni, hogy mi a különbség a katonai bakancs és a cipőboltban vásárolt cipő között. Nem a csinosságra gondolok.

 Nem mai és nem tegnapi tapasztalat, hogy a cipők általában nem mindennapos, folyamatos használatra készülnek. Ha ugyanis így hordjuk, két-három hónap alatt egyszerűen tönkremennek.

Hogy kerül a csizma a Digidolgokba? Nemcsak a cipők ilyenek. Hanem minden termék. (Olyan dolog, amelyet elsősorban eladásra készítenek…)

Például a számítógépek: laptopok, asztali gépek. Okostelefonok, tabletek, ebook-olvasók.
Igen, a közhelyes vélekedésnek igaza van: nem azért készülnek a dolgok, hogy használhatók legyenek, hanem ezért, hogy megvegyük. A használhatóság a megvásárlást segítő, de mellékes tulajdonság.

Kicsit bizonytalan vagyok: ezt mindenki tudja? Csak nekem nem mondták meg? Tudnom kellene?
Megveszi az ember a kütyüt mondjuk egy-két havi fizetéséért (itt most 2 - 4 százezer forintról van szó…), és már rövid, kímélő használat után is az elhasználódás jelei látszanak a dolgon. Kikopik. Lelassul. Elhagyja egy-két alkatrészét.

Bizonytalanságomat csökkenti, hogy látom: vannak "rendes" dolgok is. Amelyeket bizony rendszeres, folyamatos, használatra terveztek.
Csakhát ezek sokkal-sokkal drágábbak. Mintha működne egy olyan közmegegyezés, hogy a tartósságot azért kell annyira megfizetni, mert kevesebb szart fogok vásárolni, nehogy már kiessen egy fillérnyi nyereség. Mint a hitel előtörlesztési díja: arra szerződtem, hogy kamatot fogok fizetni. 

Arra szerződtem a világgal, hogy fogyasztani fogok – ennek az ígéretnek a be nem váltását kell megfizetnem a professzionális termék megvásárlásával.

Tényleg ilyen legyen a világ? Tehetek bármit ellene?