Digidolgok

Ha valakinek az lenne a gondja, honnan van akkora pofám leszólni professzionálisan tervezett cuccokat.

Nos, ÉN egy professzionális tervező vagyok. Gépészmérnöknek tanultam öt évig, majd konstruktőrként dolgoztam 15 évig, konkrétan műtőasztalok és tartozékaik tervezésében vettem részt.

Majd ezután 12 évig informatikai szakújságíróként tevékenykedtem, aminek során (többek között) létrehoztam és üzemeltettem a CW-Számítástechnika c. hetilap tesztlaborját. (*)
Szóval értek hozzá, és ez nem dicsekvés, nem magyarázkodás, hanem egyszerű, hideg ténymegállapítás.

Ez viszont már magyarázkodás.
a.) A konstruktőr olyan tervező, aki a nullából hoz létre valamit. Viszonylag ritka állatfaj, és még neki is ritkán adatik meg, hogy tényleg a semmiből kell valamit előállítani.
b.) A műtőasztal-tartozék olyan objektum, amelyet abszolút hozzá nem értő személy használ kritikus fontosságú műveletek kisegítő eszközeként.
Tehát rendkívül fontos az egyszerű, magától értetődő, könnyű, de hatékony kezelés. Ismerős fogalmak? Igen, én a PC korszak ELŐTT ismertem meg, sőt valósítottam meg ezeket.

Ez meg az ARS POETICA

Már nem a vásárlás előtti tájékozódás a technikai blogok fő rendeltetése. Az információs társadalom polgára az árusítóhelyek portáljain tájékozódik. A kütyüblogokban arról tájékozódik, hogy miről kell tájékozódni az árusítóhelyeken, továbbá olvasmány- és vizuális élményeket keres (ebben a sorrendben).

(*) Az volt velem a legnagyobb baj, hogy képtelen voltam jót írni az eltervezett, elrontott, félremarketingelt dolgokról. Ritkán volt pozitív a hangvétele a műveknek, amit később fikázásnak nevezett el a köznyelv. Ez az időszak pedig egybeesett az iNteRNeTTo születésével, amelyből, mint az közismert, az Index nőtt ki. Tehát lehet abban is igazság, hogy én voltam a minta az Index fikázós stílusához. Vagy ha nem is minta, de precedens arra, hogy ezt lehet.

Ha pedig idáig is eljutott valaki, akkor megérdemel egy mesét.

1986-ban játékot fejlesztettem a Novotrade-nél. (Az ismeretlen szavakkal kapcsolatban a Google keresőt ajánlom.) Az első cím, amelyben résztvettem egy Express Raider nevű vonatos, verekedős 2D játék volt, pénzbedobós gépről kellett átírni C64-re. (Nem, semmi konverzió. Lerakták a gépet a szobába, játszhattunk vele bármikor bármennyit, és újrakódoltuk az egészet, már amennyit a C64 meg tudott csinálni a célgéphez képest, kb. a 60%-át... Nem voltam igazán jó programozó, úgyhogy a csapatban rám esett a zenék, zörejek „lekagylózása”, végül pedig a high score menü meg a credit képernyő (magyarul: végefőcím).

Nos, 1986-ban egyszercsak rádöbbentem, hogy a 4:3-os képernyő rövidebb élén kevesebb helyet foglal el a menü, mint a hosszabb élén. Forradalmi, igaz? Ma, amikor minden képernyő 16:10-es, vagy 16:9-es, még kevesebb helyet foglalna el a menü.

És hol vannak a menük?

A nagyságos Apple-nél is, a design pápájánál? Alul, felül, kérem. A Windows imént visszakönyörgött Start menüjének mi az alapértelmezett helye? Alul, ugye, a mindössze 768 pixelsorból helyből 40-50-et lefoglalva. (Most, 2010 - 2015 környékén a leggyakoribb képernyőméret az 1360×768, az ún. HD...)
Az alkalmazások eszközsávjai is alapértelmezésben felülre kerülnek, durván tovább csökkentve a munkaterületet.

Még jó, hogy át lehet őket húzkodni a képernyő bármelyik szélére. A Start menüt is. (Ki tudta? Jobbgomb a Start menü egy üres részén, a "Tálca zárolása" tételnél ne legyen pipa. Ezután annál az üres résznél fogva a Start menüt el lehet vontatni jobbra vagy balra.)

Úgyhogy az én Windows képernyőm így néz ki (balra induláskor, jobbra meg utána):

(Tessék értékelni a nyíltságot. A Windows munka­asztal ugyan­annyit elárul az emberről, mint a fürdőszobája.)
(Jobbgomb, Copy image, képszer­kesz­tő, Ctrl-V, teljes méretben megtekinthetők...)  

Szóval, a képernyő bal szélére rakom a leggyakrabban használt menüt, ugyanitt csoportosulnak a leggyakrabban használt szoftverek ikonjai – amelyeket az ablakokkal félig takarok le, mert így is felismerhetők, és kattinthatók.
Mindez hülyeség?