Synaptics tapipadNem halt még meg, hiszen minden egyes laptopon ott virít. Sőt, sokat fejlődött az utóbbi években. Szóval, elmélkedem egy kicsit fölötte, nincs konkrét termék, amiért eszembe jutott.


 

Tényleg szeretnék egy statisztikát látni arról, hogy hány laptophasználó vesz egeret a laptopjához, hogy ne kelljen a tapipadhoz nyúlni. Az Asus, amely az utóbbi években megerősítette pozícióját a laptoppiacon,  még mindig ad egeret a termékei mellé – amelyekről külön leírja, hogy mennyire csudálatosan jó a tapipadjuk.(Jó, ne becézzük, magyarul érintőpanelnek hívják a touch padet, legyen ezentúl tp. Angolul típí, magyarul tépé... Szerintem jobb, mint az „észszerű".)

A kommenteket olvasva világszerte az látszik, hogy a legtöbben gyalázzák a tp-t, mert pontatlan, és le nem mondanának ez egérről. Annyira kiegyensúlyozott vélemény jött egy kreatív profitól, hogy a magaméva tettem. (Nem a profit, a véleményt.)

Azt mondta, hogy van, amire a tp a jó, van, amire az egér. Hang- és filmtechnikai területen kihagyhatatlan a tp az anyagban való gyors, természetes mászkálás („jog control”) miatt. Rajzolni, játszani, szöveges munkára meg az egér való.

Azt viszont nem mondta, hogy a hang- és videótechnikában az egér mondjuk százszor kisebb kompromisszum, mint az összes többi területen a tp.

Pedig mennyivel jobb ma a tp, mint akár csak öt évvel ezelőtt volt!

•  nagyobb: nem kicsit, most olyan 5,5-6"-es „képátlónál” tart, nem véletlenül pont akkora, mint a járatos okostelefonok képernyője (mert ugyanott  gyártják öket… ezért is vannak üvegből)
ő maga a gomb:  billen az egész tp, ez is egészen természetes dolog amellett, hogy számos alkatrészt (gyártási költséget) takarít meg
többujjas: ez is átjött az okostelefonoktól, hogy a kétujjas csúsztatás lett a görgetés, a csippentés össze meg szét a zoom (meg a forgatás, de az már ritka, és vannak még három, meg többujjas figurák is, de azt az istenadta nép már nem jegyzi meg)
 minden állítható: ha a tulaj hajlandó elolvasni a manuált, akkor egyrészt szerezhet jogosítványt tp-kezelésből, másrészt a gyári állapotnál lényegesen kényelmesebbé varázsolhatja magának az eszközt. (Ez egy mély filozófiai poszt lesz egyszer, hogy a gyári alapértelmezés az nem az utolsó kis tervező csuklógyakorlata, hanem alapvető fontosságú, néha valódi kulturális „tett”.)
gépelés alatt inaktív (meg még 2 mp-ig) megszűnt tehát az a gutatütés, hogy az ember hozzáér gépelés közben a tp-hez, amitől a kurzor elugrik, és egészen hülye helyen folytatódik a szöveg: egy jelenség két hibát okoz…  (EZ az, amit a nagyságos IBM kihagyott az általa feltalált Trackpoint pöcökegérből. Pedig az konkrétan a billentyűzet közepén van.)
 két cég maradt talpon  A Synaptics és az Elantra, ami azért jó, mert csak két helyen kell a meghajtóprogramok után turkálni (na jó, elég a Synaptics)

 

Miért rekviem? Mert érzésem szerint nincs mit fejleszteni rajta. Tökös laptopgyártók a 15 vagy több hüvelykes típusokból simán kihagyhatják, mert azokat úgyis asztalon használják, van hely egérnek. Mondjuk, azokban meg elférnek, nem nagy helyspórolás, továbbá drágák is, tehát az a 20 dollárnyi alkatrész sem számít sokat.

 

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0
szabályok és használati feltételek.
  • Nincsenek hozzászólások