Digidolgok

Nagy coming out következik: beleszerettem a Star Trek Voyager sorozatba. Tudom, tudom, van sok másik előtte és utána, ott van mondjuk a 2013-as film is. De ez mostanában (2013-végén. 2014 elején) megy egy kábelcsatornán. Az agresszív reklámok miatt inkább megszereztem a sorozatot máshonnan, és végignéztem.

Szóval, az a helyzet, hogy az érintőképernyőt és a hangvezérlést a Star Treknek köszönheti az emberiség. Amerikaiak tíz- (száz-?) milliói a pc- és internet korszakot megelőző hosszú évtizedeken keresztül láthatták a tévében, hogy az Enterprise, meg a Deep Space Nine meg a Voyager legénysége villogó képernyőkön matat, és „Komputer, …” kezdetű utasításokat harsog a levegőbe. (Jó, a Voyager alatt már volt internet.)

 

Nem egyedi jelenség, hogy scifi-művek hajtják a technológia fejlődést, a geostacionárius műholdpályát például Arthur C. Clarke találta ki. (Ő írta például a „2001. Űrodüsszeia” című kultművet.) Több (sok) blog foglalkozik scifi-eredetű találmányok, megoldások feltárásával.

---

 

Lehet, hogy ezt minden magyar ST-rajongó és -ismerő eddig is tudta (1), mentségemül szóljon, hogy az it-sajtóban eltöltött húsz évem alatt senki nem említette. Nekem most esett le, hogy egy, a legfejlettebb technikát használó 220, majd ma már 280 milliós népesség jelentős részének ismerősek voltak ezek az eszközök, vagyis látens keresletet jelentettek. Amelyet a piacgazdaság ki is használt az idők során. (Mit ismerősek: a Star Trek-en nőttek föl! Spock, Picard, Janeway kapitányok az amerikai folklór olyan részei, mint nekünk Mátyás király, János vitéz, a furfangos juhász vagy a gonosz boszorka.)

 

Kicsit bővebben: amióta irodalomról lehet beszélni, a szerzők (egy része) az aktuális technológia előtt jár. Gondoljunk például Ikároszra.

Nem nagyon járnak előtte, két okból.
Egyrészt nem tudnak olyat elképzelni, aminek semmi köze az ismert jelenhez – hogy is tudnának. Ha mégis, az totál hülyeség – mert nincs köze az ismert jelenhez. (Az egy másik jelenség, hogy eleve homályos közléseket később értelmesnek vélnek, vagy más kontextusban értelmet tulajdonítanak nekik. Lásd Nostradamus. Ez ugyan durva, de a Biblia is ilyen lehet…)
Másrészt olyan új dolgokat kell elképzelni, amelyeket az olvasók (befogadók) megértenek, amelyek tehát eléggé közérthetően kapcsolódnak az ismert jelenhez, de mégis túlmutatnak azon, érdekesen, kreatívan, jelentést hordozóan vagy éppen elriasztóan. Asimov az Alapítványban nem találhatta ki a mobilinternetet, mert a celluláris rádiótelefon-technológia 1942-ben nem létezett, a kéjes gondolat szintjén sem. Bradbury a Fahrenheit 451-ben, 1953-ban kitalálhatta a faltól-falig, interaktív tévét, mert tévé volt, betelefonálás volt.
Nem tagadható, hogy azért (is) kerestek az ujjlenyomat és az íriszletapogatás helyett más megoldásokat, mert számtalan filmben volt látható levágott ujj és kitépett szemgolyó.

Ha a mű (novella, regény film, tévésorozat stb.) sikeres, azaz sokan megismerik, ez valódi fizetőképes keresletet teremt a műben szereplő eszközökre.
Ezt a marketingtechnikát a divatipar évtizedek óta sikerrel alkalmazza. A filmek ún. franchise-bevételei is (például a Start Trek járművek játékmodelljein) ebből a mechanizmusból keletkeznek. (Lásd még: Hannah Montana.)

 

A versenypiac világában egyenesen elkerülhetetlen, hogy a scifi-művek eszközei megszülessenek.
(Ha a fizikai törvények lehetővé teszik. Időgép például nem lesz…)

 

Hiába tartja a hangvezérlést őrült baromságnak az európaiak többsége (2), és vetette el a 80-as évek végén az amerikai hadsereg is a tévesztések és megbízhatatlanság miatt. Kialakult az etikettje is: csak akkor beszélünk a telefonunkkal, ha egyedül vagyunk vele. Mert ha ilyenkor hibáz, csak nekünk (meg neki) eshet baja… Minden okostelefonban jelen van, csak a használón múlik, hogy kiaknázza, vagy nem.
Hiába tolta félre a fényceruzát az egér, érintőképernyő formájában visszatért. Pedig pont azért jobb az egér, mint a fényceruza, mert a kezünk nem takarja el a fél képernyőt. Hiába.
És hiába gusztustalan az okostelefonok képernyője is a szétkent fülzsír (valójában az arcbőr faggyúja) miatt, már több mint egymilliárd készülék van „kint”, a dolog „érdektelen” mondaná 7of9. (A Voyager sorozat egyik, folyton gyakorlatilag meztelenül mutatkozó, Borg (kiborg…) származású női főszereplője.)

 

Ha egy találmány egy film (könyv stb.) után jelenik meg, az még nem bizonyítja, hogy az ötlet a filmből (könyvből stb.) származik. De azért: a Star Trek The Next Generation (TNG) sorozatot 1987-től 1994-ig adták az USA-ban. Az Apple Newton Messagepad (minden személyes digitális asszisztens [pda] ősanyja …) pedig 1993-ban jelent meg, miután a TNG a 3.évadától (1989-től!) kezdve bombázta a köztudatot egy érintőképernyős kézieszközzel – az akkorra közismer és közkedvelt, a Star Trek kezdeteitől jelenlevő trikorder mellett. Számomra a pda és az okostelefon őspéldája mindenképpen a trikorder.

 

 

 

 

 

Ha megnézünk néhány sikerfilmet, akkor esetleg megjósolhatjuk, mi várható. De műszaki, technikai képzettség hiányában könnyen hibázhatunk.

 

Például hiába szerepelt számtalan filmben a nagyvárosi, tömeges légiközlekedés (repülő taxi: „Szárnyas fejvadász”, „Ötödik elem”, Harry Potter II stb.) a magas energiaigény és az emiatt (is) életszerűtlen ár miatt nem született meg, és nem is fog.

 

 

 

 

Lesz viszont igazi, térbeli 3d megjelenítő. Lehet, hogy nem olyan szép, mint a „Bones” sorozatban vagy az „Avatarban”, vagy az „Éhezők vidalában”. Lehet, hogy nem ebben az évtizedben születik majd meg végül, de gyakorlatilag minden scifi filmben megjelenik 15 éve. Nagy a nyomás a fejlesztőkön… (Frissítés: RealView Imaging)

 

 

 

 

 

Elkezdtek sűrűsödni a hírek (2014) év elején az exoskelett (külső vázas) mozgássegítőkről, ilyet először talán az „Alien 2”-ben („A bolygó neve: halál"-ban) láttam. Évek óta kísérletezik vele az amerikai gyalogság. Számtalan filmben szerepel, legutóbb a 2013-as „Elysium” filmben láttam Matt Damonra (is) szerelve. Valószínűnak tartom, hogy bénulásos mozgáskorlátozottak számára 10 éven belül kapható lesz, hátha Stephen Hawking megéri. (Update 2018. március 14 -én: Nem érte meg.) 

 

 

 

 

 

Archetipikus (az őskortól fogva jelen levő) vágyálom a gépember a Gólem nyomán. Karel Ĉapek a „robot” szót találta ki a fogalomra, de az nem egyértelműen ember formájú. Ma inkább „androidnak” hívják a megtévesztően emberszerű géplényt. (Data-ról, a „Star Trek Next Generation” egyik főszereplőjéről van szó…)

Egyhamar nem lesz ilyen – a valóságban, mert nehéz olyat összehozni, amely eléggé élethű és intelligens is, de nem annyira, hogy súlyos társadalmi problémákat okozzon. (Lásd még: a számítógépes film- és játékszereplők élethűségével kapcsolatos „uncanny valley” jelenséget. Ami jól átvezet a következő témakörre…)

 

 

 

Nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a virtuális valóság bölcsője is a Star Trek, konkrétan a holofedélzet. Ugyan én először 1983-ban találkoztam ilyesmivel Clifford D. Simak „Way Station” című, 1963-ban megjelent scifi-regényében: egy lényegtelen mellékszál, hogy a főhös unaloműzés céljából virtuálisan vadászik a Földön akkor még nem létező technika segítségével. Más, hasonló írás(ok) miatt kerülhetett a Star Trekbe, onnan meg a köztudatba, például a belső nézetes akciójátékokba (FPS-ekbe). (De azért: Gene Roddenberry, a Star Trek univerzum megalkotója olvashatta a Way Stationt – a Star Trek sorozat 1964-es indulása előtt egy évvel!)

 

Nos, a holofedélzet a megvalósulás küszöbén van: amikor 2014-ben megjelenik a tömegkereskedelemben az első igazi virtuálisvalóság-sisak, az Oculus Rift nevű, akkortól semmi akadálya, hogy megírjanak, megtervezzenek bármit, ami komputergrafikával lehetséges. Ez egy fejre szerelhető, a teljes látóteret elfoglaló, 3d megjelenítő és játékvezérlő, amellyel egy és-vagy több (sok-) szereplős játékokban, performance-okban lehet részt venni. (Mellbevágó a hasonlatosság az Oculus RIft, és a fenti, számomra a shutar.blogspot.hu-n 2006-ban (!!) megjelent képen látható eszköz között.)(Update: a kép eredete: http://eranfolio.deviantart.com/art/Reality-78861805)

A „bármi” szót a lehető legkomolyabban és a legszélesebben kell értelmezni. Amitől én egy kicsit félek, egy másik Simak-regényben (A „Város és a kutyák” egyik mellékszálában) – és az „Avatarban” és az „Eredetben” és még annyi másban leírtak miatt: ha a virtuális valóság sokkal jobb, mint az igazi, és nem nagyon nehéz elérni, akkor az emberiség bizony át fog költözni oda, ami nagy valószínűséggel a kihalást jelenti.

 

Vagy egy megoldást a túlnépesedésre…

 

(1) A magyarok kevésbé, de az amerikaiak tudják. "We all know that Star Trek gave us the iPad" – idézet innen, 2012-ből.
Michael Okuda volt a Star Trek egyik befolyásos művészeti vezetője, magyarul designere. Ő javasolta az érintőképernyőt a Next Generationbe, mert olcsóbb volt, minth az a rengeteg gomb, amelyeket ugye le kellett volna gyártani. Amúgy mellesleg tartósabb is volt az érintőképernyő: a panelek kitartottak végig a TNG összes évadán át, nem úgy, mint a az Enterprise paneljeinek gombjai.

(2) (Update 2017.05.03.) Azóta is terjed a hang- (verbális) vezérlés, mint a dudva. Talán kicsit lassít az ütemen az Amazon-fiaskó: az intelligens hangszóróba beépített hangvezérlésű megrendelés-felvevő, amely egyrészt többszáz dolláros megrendelést fogadott egy három éves gyerektől, amikor az az anyjától azt kérte: "Rendelj nekem egy (ilyen és ilyen) babát!", másrészt, amikor ezt egy tévéműsorban felidézték, és a riporter megismételte a mondatot, minden olyan lakásból, ahol nézték a műsort, és "figyelt" egy ilyen okoshangszóró, érkezett egy-egy azonos tartalmú – drága – megrendelés. Több ezer... Volt dolga a cégnek az eset elsikálásával.
Ugyanis a verbális vezérlés alapszabálya, amelyet az összes kutyaidomár ismer, de persze a hangvezérléses kütyük használati útmutatójából hiányzik: "A VEZÉRLÉSRE HASZNÁLT SZAVAKAT, KIFEJEZÉSEKET NE HASZNÁLD MÁSRA!", csak vezérlésre. Ugyanis a verbális vezérlés kontextusfüggő, és a szituációt, kontextust a gépek még elég sokáig nem fogják hibátlanul felismerni, többek között azért, mert az emberek is elég gyakran elhibázzák... Csak anekdotaképpen mesélem, hogy az egyik legkorábbi hangvezérlő, a tapskapcsoló is hibázott: karácsony este, mama hozza a levest, megbotlik, elejti a tálat, csörömpölés, loccsanás, ELALSZIK A VILLANY.
Szóval, a hangvezérlés őrült baromság.